Szerintem... ökölszabállyal létezik egy fényképész attitűd, és létezik egy alkotói attitűd, és ezeknek mindenféle aránya egy-egy fotósban. Van aki a valóság egy részét pontosabban, tökéletesebben szeretné ábrázolni, esetleg új vagy szokatlan nézőpontokból megmutatva szeretné egyéníteni, valakit pedig a materializálódott valóság csakis eszköz szinten érdekel, és valamit létre szeretne hozni általa és a fényképező által. Az elsőbe tartozók talán eleve közölni szeretnének valamit, míg az alkotókat a közlés nem, inkább az önkifejezés érdekli, és valami más hajtja őket, mintsem a megfelelési vágy valakinek vagy valakiknek. Nem hiszem, hogy feltétlen dönteni kellene amatőrként, hogy ki hova és mennyire oda tartozik, de jó, ha felismeri a maga céljait a játékos. És hogy mindennek (ami fent van) van-e értelme, szerintem csak valami ilyesmi után lehet megközelíteni, és ezt Te fogod tudni :)

Ha viszont a néző oldaláról keresed a választ, azt egyénenként el lehet mondani, hogy ki miként kapcsolódik a fotóhoz. Sajnos engem nem annyira mozgat meg amit látok itt, mert nem hordoz plusz élményt számomra, nem fedezek fel semmit, nem látok különösebb párhuzamot, nem rejtélyes, esztétikailag nem kötődik az igényeimhez, vagy a hangulatomhoz, ilyenek vannak, amikor nem.... De mindez egyéni, és ez tévút szerintem, ha csak erre figyelsz :)

Na most aztán beszéltem sokat, és mondtam semmit...

UI: de azért van értelme, mert magamnak itt összegeztem valamit általa, ami csak úgy meg nem jött volna ki :)

Az ilyen kérdés engem is foglalkoztat, ha onnan közelítem meg a dolgot, hogy konkrét céllal pl. egy másik fotóval ötvözve, szendvicsben vagy részelemként használva talán. Egyébként nagyon nehéz összefüggéseket kényszerrel társítani hozzá, mert az elvárás fordított kell hogy legyen, azaz meséljen a kép. Ha lenne az ágak között egy szétrepedt bohócálarc mondjuk, az már fél történet, legalábbis nekem, mert filmes nem vagyok.