A helyzet az István, hogy ez a dolog akkor érdekes, ha a különböző médiumokhoz hangolod a képet. Azaz más kell és más elég papíron, monitoron, tif-ben, jpg-ben, más kell fényeshez mint matthoz, tehát ha ennyire az érzékelés határait feszegeted, akkor a magad által kijelölt út csak úgy lesz egyenletes és a néző számára is dekódolható, ha arra is figyelsz, hogy mit lehet látni. Mert te tudod, mi van a képen, de a néző csak sejtheti. Ez a difi, és emiatt mondom, hogy a dolog izgalmas, ha megtalálod és kigyakorlod a technikát hozzá, hogy annyit mutass, amennyi kell, de annyit mutass. (hegyi)
értékelés:
Köszi itt is Zsolt.
Ez a legextrémebb fotóm ebből a sorból, de valami miatt itt sem akartam komplett sorozatot feltenni. A többinél amúgy talán egyértelműbb a helyzet. Teljesen értem, és megértem amit mondasz, mentségem csak annyi, hogy nagyon kíváncsi voltam a reakciókra, és egy szakmai megközelítésre is. A képsorozat aminek ez a fotó is tagja elég régi amúgy. Bocsánat, hogy itt tesztelgetem őket. Gondoltam arra is, hogy mivel önismereti(?) feladatként vissza vagyok javasolva az első három leckére, felteszek még ebből a sorozatból, de igazából meg azért nem tettem, mert nem old meg semmit, ha öt-hatéves fotókat pakolgatok fel... Talán majd szorgalmiba...
Üdv. István