Vágy, második értelmezés

Azt mondja a Gergő, hogy a vágy, második értelmezés. Ugye ez egy orangután – biológiából nem voltam túl acélos, úgyhogy tessék nekem elnézni, hogy eben nem vagyok biztos – aki a képen van, és ráadásul a mi humanoid megfogalmazásunk szerint vágyakozó tekintettel néz, de azért azt ne felejtsük el, hogy ezek az állatoknak tulajdonított gesztusok mindig a mi emberformájú létezésünknek a megfeleltetésének a következményei, tehát az amit mi vágyakozásnak, fájdalomnak vagy örömnek nézünk egy állaton, azért, mert a gesztusrendszer hasonlít a miénkhez, az még nem jelenti azt, hogy itt ténylegesen ilyen helyzet van. Csányi Vilmos, aki kutyákkal van nagyon szoros kapcsolatban és nagyon jó etológiai könyveket írt, és folytat kutatásokat a mai napig, és ez fontos dolog. De mint képet, ill. fotográfiát szemlélve a dolgot ha ezen túllépünk, hogy ez a helyzet mennyiben valós vagy az ember által rávetített, akkor látunk egy állatot, amire ráterítettek egy ruhadarabot, talán munkáskabátnak néz ki, amit a hátára tettek, és hát ezért is talán a cím, mintha ez egy beteg, lázas állat lenne, aki be van takarva, hogy gyógyuljon, de itt én ezt egy kicsit kuszának érzem az üzenetrendszert. A képi megoldásnál nyilvánvalóan hozott anyagból dolgozik az ember, tehát ha ott egy rács van, akkor azzal a ráccsal túl sok mindent nem lehet kezdeni, ha a gépet nem tudjuk átdugni a rácson, akkor ez benne lesz a képben, ezt nem rovom fel hibaként – zárójelben jegyzem meg, hogy ezt a Gergely tudná megmondani, hogy ezt mennyire lehetett volna kikerülni – az igazi kérdésem inkább az, hogy ez mennyire lehet erős a saját vágyunk kiterjesztéseként. Merthogy ezek a leckék azt ne felejtsük el, a saját vágyunkról szólnak, én annak is nagyon örülök, ha ilyen áttételes üzenetek jönnek, de annak még jobban örülnék, ha a Gergő vágyát megismerhetném. (szőke-hegyi)
értékelés: