...égve hagytad a folyosón a villanyt...

...égve hagytad a folyosón a villanyt...

Már egy ideje rakosgatom, és újra meg újra átszerkesztem ezt a fotót. Kicsit közhelyesnek érzem, meg olyan gyakorinak a megközelítést, de végül is annyiszor előveteti magát velem, hogy azt gondoltam, hogy mégis megmutatom...

Ellentmondást érzek, István. És azért mondom ezt most neked ilyen határozottan, mert tudom, hogy erős az irodalmi vénád. Miért Pilinszky? Ehhez a képhez miért Pilinszky, és miért ez a vers? Azt gondolom, hogy másról beszél a kép üzenete. Ezzel azért van bajom, mert nagyon erős a kép is, ha úgy vesszük, mert nagyon kevés képelemmel dolgozik, és nagyon erős a vers üzenet is, és ez így együtt nagyon ellentmondásban van nekem. Nem sok hiányzik ahhoz, hogy ez rendbe jöjjön. Csak a gesztus. Amit most látunk, ez az egymáson áttett láb a lazítás gesztusa, üzenete, hogy pihenek, hogy este van, és nincs már más dolgom, hogy végeztem a mosogatással is, nincs kedvem könyvet olvasni, úgyhogy hanyatt dőltem a kiságyon, aztán nézem a plafont, és közben az olvasólámpa megvilágítja a lábam. Tényleg csak annyi hiányzik, hogy ezt a gesztust pontosítsd. „Égve hagytad a folyosón a villanyt. Ma ontják véremet.”, szól befejezve ez a verssor. Itt nem az a kérdés, hogy égve maradt egy villany, és oda beálltam, hanem az a dráma, ami ennek a nekikészülődésnek a drámája ebben a versben, hadd ne nekem kelljen leelemezni, ezt szerintem te pontosan tudod (válásakor írta a verset Pilinszky). Márpedig, hogyha ez így van, ez a képi megoldás nem ezt a lábtartást igényelné, mert egymás mellé helyezve a két lábfejet lehet, hogy erőteljesebb üzenetet kapnék, és már nem lenne probléma az, hogy miért ez a cím. Ha elfelejtem a címet, és csak a képet nézem, akkor viszont azt mondom, hogy ahhoz, hogy ez jól értelmezhető legyen, ahhoz kevés még a fény. Túlságosan sötétbe buktatod a lábszáradat, márpedig ennek valahol folytatódnia kellene. Nagyon szép az a felderengés, de ha egy lábról volna szó, mondjuk a jobb lábadról, akkor azt mondom, hogy az még úgy hagyján, mert az szépen veszik bele a háttérbe, de a bal lábad fej része elég erősen kapott fényt, úgyhogy valahol ellenpontban ez most hiányzik a képen. Azt is el tudnám még képzelni, hogy készítesz egy olyan képet, egy olyan aktot, amikor úgymond a fej-szintről csinálsz egy fényképfelvételt, és több fényfolttal játszva rajzolsz ki egy testformát. Azt gondolom, hogy ennek lehetne ez egy iránya. Ez ráadásul értelmezné azt is, hogy miért álló formátumú képet használsz. Kísérleteztem én is Mantegna-nak a képével, megfordíthatod, hogy mit látott vajon a modell, hogy ez az ő szemszögéből nézve hogy nézhet ki. Sokféle ötlet van, de én ezt most visszaadnám ismétlésre azért, mert azt hiszem, hogy nagyon kevés hiányzik ahhoz, hogy ez egy tökéletes megoldás legyen. (hegyi)

Hozzászólások

24
Értékelem!

:)) de azért az előző hozzászólásomat csak olvastad, hogy kipróbáltam azt is, azaz van olyan felvételem is. Remélem van annyi hitele a szavamnak, hogy elhiszed, de most éppen úgy van, hogy nem tudom feltölteni, vagy elküldeni, legközelebb valahogy jövőhéten valamikor... már ha ez érdekes.

22
Értékelem!

István, azért lehet hogy ki kéne próbálni azt a mellétett lábat is. Ja, és nem, nem olvastam a hozzászólást, ritkán olvasom elemzés előtt - ha igen, azt jelzem.

24
Értékelem!

Köszönöm Zsolt a gondolataidat. Bizonyára olvastad a hozzászólásokat is, és közte a felismerésem, hogy tényleg, ez egy klasszikus pihenő póz (később visszatérek ide). De konkrétan kérdezed, hogy mégis miért ez a cím, hogy jön össze ez a fotó Pilinszky versével?... Fontos, hogy amit gondoltam megmutatni, az nem illusztráció, hanem csak egy összetett érzés, amit meg szerettem volna osztani, és nem annyira leckébe tenni, de nem bánom, hogy ide került, mert fontos a visszajelzésed.

És a cím kapcsán: Pilinszky verse számomra nem szimplán a magányról szól, vagy az elhagyatottságról, hogy őt éppen elhagyták, hanem a feleslegesség érzésében teljesedik ki. A feleslegesség felismerése pedig számomra már nyugalmi állapot is, amely már túl van minden küzdelmen. Nem tudom, hogy érezted-e ezt valaha, vagy hogy miként élted meg, ha igen. Engem megnyugtat, bár nem vidám a dolog.

Mindenesetre én azt megértem, és elfogadtam, hogy igen, a keresztbe tett láb - pedig tényleg a pihenő emberre jellemző póz, és ez tényleg csak később, ahogy szó esett róla, akkor esett le - és ez egy tévedésem, és talán nem is az utolsó :) Viszont számomra a zártsága és az instabil, de mégis az a megnyugodott helyzete volt a fontosabb. Persze nem akarom én ez túlmagyarázni, megértettem, és elfogadtam, hogy ez egy nagyon keskeny mezsgye, van min dolgozni még, ha ezt az érzést át szeretném adni... Oké.

És még valami: az egymás mellé tett lábakkal (mert kipróbáltam azt is) számomra egyfajta halálérzés is megjelent, a kiterítettség lebegte körbe, pedig itt annak sötétjét nem akartam. Ez valahogy - ahogy írtad is - sokkal ellentmondásosabb.

24
Értékelem!

Köszönöm a figyelmeteket! :) Még a végén a többit is felteszem, úgy megbátorodom :)

@Gábor: igen szolid körülmények között készült. Egy ép hogy narancsosan pislákoló hagyományos zseblámpa volt a fényforrás (amit madzagon felkötöztem) és kicsit hosszabb záridő...

@Noémi: :) a cím... igen, igazad van. Egyfajta általános oldódás is volt, vagy van bennem, ahogy Tamás a nyugalmi helyzetet is említette, vagy ahogy említed a vicces utójátékot... Nincs ellenemre, maradjunk ennyiben! :)) Köszi, István

Ja, és azért mindenkinek igaza van abban is, hogy tényleg tanulmánynak gondoltam elsősorban (és be is ismerném, ha nem lenne túl nagy szó az esetemben eleve a tanulmány is már :))) de a legjobb vágásával kicsit bajban vagyok, sokféleképpen megvágtam, szűkebbre, szellősebbre, más helyre pozicionálva, fekvőre, stb, de végül ez maradt meg legtovább.

21
Értékelem!

Nekem meg Rembrandt, mielőtt nekiállt festeni! :)
Tetszik!
A cím-mondat második része pedig nálam ekképpen szól: ...légyszíves menj vissza lekapcsolni, mert én már fel nem kelek....:)

21
Értékelem!

Nekem is tetszik. Egyetértek Csabával amikor egy festményre asszociál. Nekem a meleg fények és a sötét háttér teszi festmény szerűvé. Nekem Munkácsy színvilága van. Írhatnál István a kép készítésének körülményeiről. (Fényeket hogyan állítottad be, illetve mivel világítasz, esetleges utómunka.)

23
Értékelem!

Köszi Csaba, megtisztelő a véleményed!
(És nyulat itt szerintem egyikünk véleményével sem lőnek, de fontos mindenkié - bizonyára Te is tudod :))

21
Értékelem!

Én el vagyok ragadtatva!
Nekem nem domináns a "lábság", sokkal inkább az emberi test jelenléte meghatározó. Dürer Imádkozó kezek tanulmánya jutott eszembe. Az egésznek emelkedett hangulata van, számomra már majdnem szakrális.

Itt látszótéren az én véleményemmel nem lehet nyulat lőni, de azért elmondom, hogy nekem tetszik!

23
Értékelem!

Köszönöm Tamás a figyelmed. És tényleg, ahogy mondod, ez a póz klasszikusan nyugalmi póz is... Az is lehet, hogy nem jó döntés a cím hozzá... nekem ez az érzés ugrott be róla. ((((És szorgalmiba küldtem, pedellusunk ezek szerint valamit mondani szeretne róla... Ha már így alakult, kíváncsian várom...)))

20
Értékelem!

Itt a nyár, kidugjuk a lábunk a takaró alól. A cím kicsit ellent mond a kép nyugalmának. Tetszik!

Új hozzászólás