Elveszett Gyermekkor

Az álló formátumú kép, amely jól láthatóan egy klasszikus felső gépállás, talán fáról valamilyen magaslesről fényképezett lefelé tekintő kép, amely ugye egy értelmező szemléletet mutat, amiről már sokszor beszéltünk az estiskolán látható képeknél, tehát hogy mennyire fontos az, hogy a kamera szemszöge különböző üzeneteket tud közvetíteni a nézőnek, alulról fölfelé monumentalitás fölülről lefelé valamilyen fajta összefoglalás. Tulajdonképpen azt kell, hogy mondjuk azért nagyon fontos ez a kép, amit a Gergely küldött, mert jól értelmezhetően látható egy szerkezeti összefoglaló megközelítés ezen a képen, ugyanis egy bádog vízi járművet talán kétevezős kis hajót, ladikot látunk. A színekből érzékelhető, hogy hosszú időt töltött el a szabadban ez a szerkezet, korrózió látszik rajta, festékfoltok. Mindez ugyanakkor ami a képen formajegyekben látható és a 16-os leckéhez kapcsolódik egy nagyon- nagyon fontos lépcsőfok az eddigi értelmezésekhez kapcsolódóan is, jelesül a felső gépállásra gondolok itt. Ugyanis ha egy picit elvonatkoztatunk a valóságtól, elvonatkoztatunk attól, hogy valamilyen mosószeres flakon, kötelek és más valós tárgyak láthatóak a képen, és ez picit pont a gyermekkor címszóhoz kapcsolódóan hátradőlünk és hunyorítunk, akkor a képet tulajdonképpen értelmezhetnénk úgy is, hogy egy sötétzöldes háttérárnyalatban valójában egy kis ikonormát, egy kis oltárképet látunk. Egy olyan oltárképet, vagy egy olyan kis ékszerformát, amely a féltett kincsek kategóriájába tartozik, nyakbavalóként, amelyeknek kihajtható ablakai voltak és mögötte vagy pici rózsaszirom vagy egy régi kép volt látható vagy azok a szakrális helyszíneken látható sokszor kazettákban elhelyezett oltár formák amelyek mindenféleképp valamilyen fajta szentséget valamilyen fajta imádságra hajlamos helyszínt, helyet mutattak. Tulajdonképpen ezt a klasszikus formát követi a kép kompozíciós rendje, ugyanis a felső gépállás ellenére is sokféleképpen lehetett volna fényképezni ezt a csónakot. Nyilvánvalóan az eredeti funkció kialakítás adja azt, hogy ennek a csónaknak az egyik fele csúcsos, amerre halad sebességgel előre, a másik felén pedig az evezősök ülnek és hajtják a vízen tova az ilyen szerkezeteket. Ugyanakkor ez az egész forma, most így a talpára állított állapotában ez a síkra redukált felület úgy használja, komponálja mindezt a szerkezetet, hogy mindféleképp a szakralitása lesz fontos ennek az egész történetnek, és ha ezen a vonulaton haladunk tovább, akkor nagyon érdekes ebben a szimbólumrendszerben, maga ez az oltárforma közepe olyan, mintha vértől áztatott lenne, mindenféleképp van az egésznek így folthatásaiban, formáiban valami olyan, talán még akár a kereszténységre való átvitt üzenete, amely nemcsak a fájdalomról szól, nemcsak a véráldozatról, hanem valahol a szív, a szeretet, az érzelem munkájáról. Ha komolyan vesszük a címet, és a cím első felét is vizsgáljuk, ahol egyértelműen negatív módon minősül a gyermekkor fogalma, egy elveszett álomként, egy eltűnt időként, teljesen logikusnak tűnik az a színvilág, amit a kép most használ: a zöldek, a vörösek, a fakult kék, a szürkék, minden ami tulajdonképpen olyan, mintha kicsit fáradt lenne, kicsit sérült és kicsit halott lenne. Még egyszer mondanám, hogy ebben a képben, ennél az alkotásnál, a Gergely munkájánál azt tartom az egyik legfontosabbnak, hogy végre egy olyan tudatos gépállás, egy olyan optikai helyzet lett megkeresve, amely nagyon beszédesen manifesztálja mindazt, ami az elmúlt 2-3 évben elhangzott a különböző kompozíciókról elhangzott nézőpont szempontjából. Én ezt egy nagyon jó kísérletnek tartom ezt a képet, 3 disznónak gondolom, talán ha a hajó, a helyzet, a szituáció megvan és a Gergely vissza tud ide térni, akkor érdemes foglalkozni mindazzal, hogy ha ezt egy fikciós helyzetnek fogjuk fel, és talán újra vissza lehet mászni ezzel a kamerával ugyanide a magasba és ez a hajó is megvan, valamilyen emberi alakot elhelyezni. Megint nem beleavatkozva mondom, hogy akár összegömbölyödve, kiterítve, ezer félét ki lehetne találni. Talán az ember jelenléte még nagyon sokat adhatna még ennek a képnek a továbbgondolásához, de a három disznó, véleményem szerint megvan. (szőke)
értékelés:

Hozzászólások

Köszönöm ezt a képet. Eléggé megráz vagy sokkol vagy nem tudom, melyik lenne az inkább ide illő szó. Nagyon sok minden benne van ebben a képben, és lehetne vitatkozni azon, hogy szimmetrikusan kellett volna-e komponálni vagy direkt jó-e, hogy jobb oldalon többet látunk a vízből, de szerintem itt ez most nem számít. Tetszik, hogy valamennyit megmutatsz ebből a nagyon hidegnek látszó vízből, a mélység(ek)ből. Nagyon a kép előnyére válik a víz színének és a rozsdaszínnek a komplementersége is. Talán túlzottan asszociatív vagyok, amikor egy csúcsíves ablakhoz vagy ajtóhoz is hasonlítom ezt a csónakot, de ez is eszembe jutott, és gondoltam leírom. Ami még felmerült bennem, és talán ez az, amiért ez a kép annyira fájdalmasan tud hatni, az az, hogy "ki az, aki ebbe a csónakba be mer szállni?" Nem akarom túlragozni ezt a témát, szerintem annyira kifejező ez a kép, hogy már így is túl sokat "beszéltem". Mégegyszer köszönöm.

Az eltűnt idő nyomában...

Új hozzászólás