István, tudom mennyire csábító a tűz, és azt is mennyire nehéz megfogni képileg. Érdemes játszani vele. Mármint nem a tűzzel, hanem a tűz fotózásával... :D Csak nekem a cím ugye nem passzolt a képhez, ellenben a zsarátnok és ember szavak összekapcsolása erősen elindították a fejemet másfelé.
Köszi Zoltán! Különösen érdekes információkat kaptam Tőled a zsarátnokról, ebben a megközelítésben, bevallom, még nem hallottam. Bár a zsarátnok talán ennél kisebb, de az izzó fadarab meg csúnyább szó :) De a szabad gondlatpárhuzamokkal nagyon izgalmas képet festettél!
A helyszín amúgy a kandallónk. Elég sok tűztér fotóm van, talán nem is ez a legjobb, de így alakult, erre állt a kezem amikor beküldtem.
István nekem itt még erősen izzó parázs van, nem annyira zsarátnok. Egy fiatal erős lélek parazsa, aki már megállapodott. :) A zsarátnok pedig a forradalmár: ugyan egyként aprócska, pici, izzó lelkű -- de szabad, ég felé száló darab! Amikor a tűz feldobja a parázsról leválló kisebb darabkákat, szikrákat és azok kerengve keresik az utat felfelé, aztán a tűz hamvadtával elcsendesednek, nem repkednek tovább. Már nem alkotnak nagy erejű parazsat, csak pislákolnak ahogy a levegő finoman legyezi őket. Mennyivel jobbnak tűnik az asszociáció az ember szóval ilyen vonzatban nem? A szabadság, a szabad akarat, a szárnyalás, majd a végén a csend és elmúlás... maga az emberi életpálya. Ahogy az emberben a lélek parázslik, szárnyal, majd elhamvad -- tényleg mint egy zsarátnok. A parázs az nyugodt, csendes, elmélyültebb dolog.
Nekem ez ennyire direkten nincs a képben (lehet én nem látom bele, talán mert túl hétköznapi misztikum az életemben a tűz), de van helyette jó kis melegedős, tábortűz mellett ücsörgős hangulat. Meg az öröm reggelente amikor még meglátok egy darab parazsat reggel a kályhában, hogy na könnyen gyullad majd újra a tűz, nem fog fázni a család... :)
:) Köszönöm Anita! És nagyon-nagyon jó ötletet is adtál család leckére, tényleg! A tűzhely, a kályha a család réges-régóta ismert szimbóluma... Bizonyára ezerféleképpen megörökítették, de ahogy Zsolt szokta mondani: minden fotó más... Eltettem ezt tippnek :)))
Zoltán, köszi itt is a figyelmed! :)
Beküldéskor itt arra gondoltam, hogy a nagyon konkrét fotók vajon milyen fogadtatásban részesülnek itt. Ebbe a képbe nem lehet belelátni semmilyen ideológiát, de még beszélni is nehéz róla. Ennek megfelelően diszkrét csendet tapasztalok :) Azt hiszem, elmondtad a legtöbbet, amit el lehet mondani erről a fotóról, és nagyon köszönöm a pozitív hozzáállást!
Anita is nagyon kedves volt, köszönöm Neked is Anita :) Én úgy értettem, hogy jelezted, hogy megnézted, de nem tudsz nagyon mit kezdeni a képpel :)) És én ezt megértem, és elfogadom - nagyon fontos visszajelzés ez is!
A technikát valamennyire ismerem már, de csak felületesen azt is, azt lehet mondani, próbálgatom, ismergetem,talán már nem vagyok kezdő, de még nem értem el a haladó szintre... Azt persze látom, hogy én nem leszek fotóművész, nagy valószínűséggel kiváló fotós sem - jobb esetben, szorgos munkával elérhetném a jó iparos szintet - ha ez lenne a cél. De talá ehhez is már későn kezdtem, vagy ami inkább a baj, hogy nem elég intenzíven csinálom (itteni felfokozott mozgolódásom csalóka kicsit, mert most életem egy várakozó periódusában vagyok)
Viszont az ember iparkodik fejleszteni a képi kultúráját is - szerintem az általános műveltség része korunkban az is. Ugyanakkor nekem a munkámhoz is kell valamelyest, hogy lássak, és hogy tudjak benne gondolkodni.
Hm, nekem nagyon kifejező kép, jó szűkre van vágva, erősen behúz, de nem hiányzik róla tér, érezni a meleget, egymásra hajló és egymásból kitöredezett formákkal, vonalakkal. A színek is jól párban vannak, szürke-piros, fekete-sárga, kerek élmény, erős, pontos meghatározással: közel a parázshoz.
Gryllus Vilmosnak van egy egyszerű, de kifejező dala ilyen színpárokkal, nagyon szeretős módon és dolgokról zenél ő - a gyerekeknek, de "ha nem lesztek olyanok, mint a gyerekek..." :)
"Sárga a kéken? Reggel süt a nap az égen.
Szürke a piroson? Este hamu ül a parazson.
Narancs a zöldön? Délben virág nő a földön.
Fehér a feketén? Éjjel Hold kel az ég peremén."
Zoltán, teljesen igazad van a címmel... :) Az a játék része, nem célzott mesemondás, az a "szabad társulás". Belső tűz, külső tűz... Tűz és fény. Szén, hamu. Nem konkrét. A zsarátnok meg ízes. De értve, és megértve vagy részemről! :)