én nem tudom hogy mi a zöld és mi a kék.

egy nagy vödörbe gyűjtsük hát a csipkebogyót, elrakjuk a fogunk alá télire, mert hízlaljuk a májunkat így a végire. szines bogyók gurulnak a műanyag puttonyban. máladékos ragasztóba hullanak az őszi legyek, felvetemedek, és kedvesen simogatlak kutyám. szaglásod az év hangja. szemeidhez ég alját narancsra festő szél párosul - kihagylak a gondból, felmerítem kopányos koponyádig a kezemet, hálózsákban ölellek kutyám, mert érzéseid kihúzzák az enyéimet, testednek vonulata kigubóz az enyémbe, ha nézel. avaros sárban tapicskolok, huppanok ösvényeken át. csodaszarvas. teje issza sámánujjamat, én csiklandozok holt vakondokat. bújjon el az utolsó csepp, gördüljön vér föld alá. penészeim egyétek beteg fáinkról hulló hernyóinkat - hóhér lesz a tél, torkomban a góc megakad, felhányom szemgödrömig szép színeimet, mert a tél biz elveszi majd a sötét árnyakat, adja szikrázó csillámok otthonát, jégkirálynak épít patakból koronát, mert épp 8 éves vagyok, erdőtjárni tanulok és meséket fagyaszt hajamba a hó. apám, s kutyám végignéznek fehér ösvényemen, majd csöndben beásnak egy hóemberbe.