Többször megnéztem ezt a képet, és keresem azt, hogy miért érzem úgy, hogy ez dől, miközben nem, de mégis az érzésem az. Valószínű, hogy ez a fény miatt van, hogy a pohár aljánál is ferdés az egész, meg a pohár felső harmadánál is van egy ferde fénycsík, és ez, meg az árnyéka a pohárnak, együtt ad egy olyat, mintha ez az egész billenne. Érdekes a kérdés, ez azért fontos, mert annyira kevés szereplős a kép, hogy ezek is befolyásolják azt, hogy nyugalmat kapunk, vagy nem. Szép a tárgy megjelenése a képen, szépek a fények, jó ez az asztal, én a hátteret is jónak tartom, az a belógó tálca annyira nem jó, de egyébként a többi igen. A kép színvilága is abszolút tetszik, hozzá tudok csatlakozni az egészhez, mert azon kívül, hogy ez ilyen kékes valami, azért ezekkel a rózsaszínbe hajló vöröst tartalmazó színekkel az egész nem csak a hidegséget és a távolságtartást hozza, tehát jó az egésznek a hangulata ettől. Tulajdonképpen minden megvan ahhoz, hogy ez egy jó kép legyen, talán annyit hozzátennék, hogy ha a világításnál a háttérre kevesebb fény kerülne, és a fő tárgyra több, akkor a hiányérzet is erősebben megjelenne. Azt a tálcát nagyon ki kellett volna venni, másrészt pedig a világításnál, ha ezt a hiány- és magányérzetet akarom érzékeltetni, akkor a háttérben nekem sok a fény. Ott hátul olyan boldog, várakozással teli az egész, hogy oda mindjárt megérkeznek a vendégek, és ettől valahogy olyan más érzet jelentkezik nálam, mint amiről ez talán szólni akar. (hegyi)
értékelés: