Érted

Értem vagy, érted vagyok.

A gesztus abszolút jól érthető, hogy itt a főszereplő megosztja a figyelmet saját maga, és a partnere között, akit épp masszíroz, és ez azért fontos számomra, mint üzenet, mert a személyiségről ad egy olyan képet, ami tulajdonképpen nagyon erős jellemvonás tud lenni, hogy az ember mennyire át tudja a saját energiáit adni másnak. Itt nem csak a masszázsról beszélek, mint energiaátadási lehetőségről, hanem arról, ami a kompozícióból derül ki, hogy mik a fontos pontok. Valószínű, hogy a fényképezőgép keresőjének a problematikája az, hogy nem tökéletesen minden úgy van a képen, ahogy az szerencsés lenne. Itt a szempillákra gondolok, amik hiányoznak nekem, a csukló vége is hiányzik, az a fél-fél centi ide is jó lenne, hogy rákerülne. A másik dolog, ami eszembe jut, hogy ebben a kitekert pózban nem biztos, hogy tudsz hatékonyan masszírozni, miközben az ujjaid sokkal több jelentéssel bírnak ebben a cselekvéssorban, mint a homlok. Itt most látunk egy nagy flekket, ez a homlok, ami nincs kihasználva. Látnánk az ujjaidat is akár, ha egy olyan pózt találnál, amikor közelebb hozod a két mutatóujjadat egymáshoz, és így a többi is jobba a képre tudna kerülni. Tehát egy olyan pózt kellene találni, amiben a kéznek nagyobb szerepe van, túlságosan háttérbe szorítod így magad. Az ember, amikor masszírozzák, tudja, hogy gyűrődik a bőr, létrejönnek olyan torzulások, formák, amik egy külső szemlélő számára akár komikusak is lehetnek, csak az ábrázolásnál, amikor pillanatba fagyasztjuk ezt az egészet, akkor nem biztos, hogy ez a legszerencsésebb. Vagy akkor létre lehet ezt hozni erősebben. A kép jobb oldalánál, a homlok szélénél már gyűrődik a bőr, ott látszik, hogy itt energiaátadás és mozgás is történik. Ezt vagy ne alkalmazzuk, és akkor az egész egy líraibb megközelítés, vagy akkor vegyük ezt komolyan, és hozzuk létre azokat a valós mozgásokat, amik jellemzik az ilyen fejmasszázs szituációkat. Mivel tudom, hogy erről készült ismétlés is, ezért nem mondom, hogy visszaadom ismétlésre, adok most egy csillagot, és a többiről majd a másik képről beszélek. (hegyi)
értékelés:

Hozzászólások

Tetszik ez az elhelyezés. Mindennapi póz lehet, bár nekem is azzal van a gondom, hogy olyan mintha "ki lenne facsarva" a kezed. 'Értem vagy, érted vagyok.' Ez látszik. Ügyes! :)

Igen, ezekre én is mind gondoltam, de a modell megunta, hogy föl-le rohangálok, és így nem kapja meg a rendes fejmasszázsát. :) Tudom, nem szabad ilyen könnyen feladni - még próbálkozom. Olyan képet szerettem volna/szeretnék, ami azzal szól rólam, hogy rólunk szól.

Szimpatikus kép de van vele két alapvető gondom.
A kisebbik, hogy a szemhéjába belemetéltél, de annyira, hogy én is érzem.
A nagyobbik, az a kifacsart póz, ahogy a kezek a képhatáron folytatódnak. Ez az egész képet idézőjelbe teszi és tesz mögé két kérdőjelet. Azt muatja, hogy ez nem egy valós helyzet, ez egy beállított izé.
Oda kellett volna állnod mögé, hogy természetes tartásban legyenek a karok. Ha nem akarod, hogy látsszál a modell feje mögött, ültesd le egy székre és a támla meg a háta közé tegyél egy fotókartont, ami téged eltakar, hogy csak a kezed legyen előtte. Végső esetben az is megoldás, hogy a kép tetejéből vágsz egy kicsit, de talán jobb lenne, ha még egy picit folytatódna felfele a csukló.
Szerintem.

Új hozzászólás