Elmentek a napok
És elmentek az órák
S a remény, mi még megmaradt
Összeaszalódott
Töppedt szarrá
A könyörtelen Nap alatt.
Küzdve küzdtünk,
Bízva bíztunk,
Nem törődtünk semmivel
Most meg rohadtul úgy néz ki,
Be kell érnünk ennyivel.
Hajótöröttek vagyunk
Part és deszka nélkül.
Lábunk görcsbe rándul
Ajkunk remeg, kékül
Már csak elvből küzdünk
S hogy mi lesz végül…
Be kell látnunk végre,
Hogy a játéknak vége.
A csupa-cserép szájnak
Még szólnia kéne
Ám a sebek mélyek
S minden oly rég volt már
Torkunkban pusztán
Pár szikkadt hangfoszlány
Sós keservvel telve
Vad vágyaink vize
Lesz halotti leple
Annak, amik voltunk –
Vagy lehettünk volna.
Páraknak elefánt
De a többségnek bolha.
Riennöváplű…
Majd fanyar mosoly fakad
És az utolsó damil is szakad.
A Bábu összerogy
A Mester nézi, hogy
Dől dugába terve.
Mi meg csak süllyedünk
A könnyeinket nyelve.