Izgalmas az a képi megoldás, ami ezt a betonformát a természettel összeköti, a meglátás is jó, és nagyjából a beállítás is jó lehetne, miközben azt gondolom, hogy az arányokkal van egy kicsi problémám. Ha mérlegre tesszük azt, hogy hány deka ez a betonforma, és hány deka a zöld és az ég, akkor most egy picit el van ez állítva, több kellene ebből a betonból ahhoz, hogy ez az aránypár jól fölálljon, avagy, egy más kivágásban, ha ezt az arányt tartjuk a betonnál, akkor kevesebb is elég lenne a fából. Most elkezdem nézegetni a fát, elcsodálkozom rajta, hogy milyen szép formája van, tényleg gyönyörűek ezek a növények, nem tudom, hogy ez milyen típusú fenyő, de nagyon szép. Aztán utána meglátom, hogy ott egy alak a párkányon, őt is nézegetem, hogy mit csinál, reggelizik-e, vagy meditatív tevékenységet folytat, nézelődik, vagy durcás lett, és oda fölmenekült, ezt ebből a formából most nem tudom eldönteni. Mivel vidámak a színek, most azt gondolom, hogy fáradt egy kicsit, és pihen, nézelődik, de hogy ezt egyértelműen a magányhoz tudjam sorolni, most ebben a beállításban nekem nem sikerült. A színek miatt ez nekem eltolódik egy vidámabb történet felé, nem érzem itt a magányt, nem annyira konkrét, nem fókuszálunk rá. Itt két történet van, de nincs összekapcsolódva a tömegelhelyezés miatt. Formailag nagyon szép, hogy ez az átlós növényforma rímel az átlós falformára, ezt jól meglátta Ágnes, de ez a történet nekem mégse indul el most. (hegyi)