Javítás.

Gábor küldött egy javítást egy előző leckére, ami egy ablakról készült. Én azt gondolom, hogy ennek a két képnek csak Gáboron keresztül van köze egymáshoz, egyébként ha bárkinek, aki nem ismeri Gábort, oda tennénk az orra elé, az nem biztos, hogy rájönne arra, hogy ez az ablak ugyanaz az ablak, és ugyanott készült. Úgyhogy én ezt a javítást, mint javítás, nem fogadom el, mert én ott az elemzésben elég határozottan leírom, hogy mire gondolok. Ami miatt viszont a kép izgalmas, és önálló alkotásként értékelem, és kapni is fogja a csillagokat, az az, hogy a kinti és benti világ már eleve formailag egy jó játék, ráadásul kompozícióban is egészen rendben van a megoldás. Még ez meg van spékelve azzal, hogy az ablaktükröződésben ott van egy hölgy, aki fésülködik, tehát látunk egy embert. Ez így együtt válik izgalmassá, hogy a kint, a bent tükröződés elindította ezt a fajta Gerlei mesét. Annyi hozzáfűznivalóm van, ha egy centit mozdít az ablakszárnyon Gábor, akkor nem metsződik ilyen csúnyán el a karja a hölgynek. Vagy ha Gábor nem az ablakhoz akar hozzányúlni, akkor ő maga egy picit elmozdul, és már mást is látunk. De a kép maga tetszik. Ami miatt kettő csillagot fog kapni, és nem hármat, az az, hogy Gábornak van keze meg szeme, és ez a kettő elégséges ahhoz, hogy amit lát, azt kontrollálja, és utána a kezikéjével elkezdje átrendezni a belső világot. Gondolom, hogy van valamilyen kapcsolatban azzal a hölggyel, tehát, ha ő ott fésülködik, akkor megkérheté arra, hogy fésülje még egyszer meg a haját, mert a rendezéssel eltöltötte az időt. Mert most értem a gyufásdobozt, abszolút jó, majdnem minden képelemet értek, kivétel az a szütyő, ami a függöny alatt begyűrődik. Azt nem értem, hogy az mi, és zavaró az ott. Egy kicsit a belső világon én még machináltam volna valamit. Az irány abszolút jó, kettő csillag. (hegyi)
értékelés: