Hát, igen, igazad van Zsolt. Szerintem is túl sok ez itten. Köszönöm, Zsuzsának is!
Azt gondolom, hogy itt két fontos dolgot megtaláltál, pontosabban hármat, amiből kettő összeáll, de a három együtt nem. Az egyik a háló és az áldozat. Ez jó, ez jó alapnak. Ehhez van pásszítva egy színvilág, ami elég jó lenne, ha nem lenne ennyire kaleidoszkópszerű a forma. Mert így óhatatlan, keresni kezdem a megfejtést. Viszont a szín és a forma ilyen ereje sok, agyonnyomja a hálót. Azaz. Vagy háló és erős színek, kevesebb formai őrülettel, vagy háló és forma, de sokkal pasztelebb színekkel, hogy élni tudjon a háló is. (hegyi)
Nagyon meg tudlak érteni, tapasztalatból tudom, néha megszalad az ember keze, és másnap ránézve úgy érzi túltolta a dolgot. Amellett, hogy szerintem, túlzásaival együtt is bátran vállalható, szívesen megnézném egy finomabb verzióját. Ez a szakadozott pókháló érdekes (nekem) annyira, hogy ne vigyenek el a színek a susnyásba.
Jó a visszajelzésed, köszi!
Belendültem a képfeldolgozásokba tegnap, de ezután tudtam, hogy most kell leállnom :)))
Ez egy pókháló amúgy, kis mélységélességgel, közelről, majd invertálva, színeltolva, kontrasztemelve. Mindenesetre ma reggelre már túlzásnak tartom, de ez jött ki, már ez van, egy játéknak jó volt, és örülök építő megközelítésednek! Köszi! :)
Ez nagyon érdekes kép, nehezen fejthető meg hogy micsoda, de gondolom valami háló maradványa, és így a cím is értelmet nyer.
Mégis olyan túlvilági, elvont az egész, olyan látomásszerű. Mintha egy berepedezett kristályon át nézne az ember, vagy valami kőzet csiszolata lenne. MIndenképpen visszatart ez a hálóminta, és ott marad a távolban az elérhetetlen, színes, fényes, vidám világ. Pedig már kezdi megenni a sötétség.
Egyetértek a háló élességének a túlzásba vitelének helytelenségével, amit leszámítva nagyon tetszik a dolog! :)