Tavasszal, ha az ember kertesházban lakik, megtörténik, hogy a kertet saját maga ássa fel. Ezzel a képpel ábrázolni szerettem volna a föld iránti szeretetemet... ha az idő engedi, mezítelen lábbal ások, hogy érezzem az anyaföld meleg puhaságát.

Kedves Erika, köszöntünk az Estiskolán. Az üzenet számomra azért jó, azért fontos, mert annyi és annyi képet kaptunk már első leckére, mind valamiben próbál utalni saját magára, nyilván ez is a lecke, hogy utaljunk saját magunkra, nem mondom, hogy egyszerű leckét adtunk ezzel föl, bár annak tűnik. Főleg időtávlatból visszatekintve az nem egy egyszerű dolog, hogy az ember valami újat tudjon mutatni a többiekhez képest. Itt ennél a képnél ez sikerült. Megvan a három csillag, és a leckemegoldás is, mert az első három leckénél az a fontos számomra, hogy üzenjünk, hogy letegyük a névjegyünket. Ez a letétel megtörtént itt. Technikailag van problémám: elsősorban ez a barnás szín nem tesz ennek a képnek jót, mert érzelgőssé teszi, és itt nincs helye ennek. Másrészt olvastam a hozzászólásoknál a vitát a mezítláb ásásról. Nekem erről nincsenek saját tapasztalataim, mert eszembe se jutna mezítláb ásni, nekem az ásás önmagában is olyan, amit az ember kénytelen-kelletlen megcsinál, de van a kerti munkának sokkal szívderítőbb dolgai is, mintsem, hogy fölássam a kertet. Azt is hozzáteszem, hogy én nem a hagyományos ásót vettem, hanem egy olyan északi ország termékét, ahol valószínűleg nem sokat ásnak, és ebből kifolyólag akkora a lapát mérete az ásónak, hogy ha azzal veszel egy ilyen szakítást, utána nem tudod felemelni se. Mindezzel együtt én el tudom fogadni azt, hogy van olyan ember, akinek örömet tud szerezni, hogy áshat. Ennek egy következő lépcsője, hogy mezítláb áshat, ez valahol egyértelműen azt az üzenetet hozza, hogy vissza akarok jutni a gyökerekhez, a természethez, akarom érezni, mert túlságosan sok az hétköznapjaimban az az urbánus tapasztalás és élmény, amivel nem biztos, hogy meg tudok birkózni. A természet egyszerű jeleket küld, jól dekódolhatóakat, és az ember lenyugszik, ha ezekkel a problémákkal kell foglalkoznia szemben a hétköznapi gondok és agyi problémamegoldásokkal. Ez a része számomra elfogadható, bár nincs személyes élményem ezt illetően. Ami problémám az a lábfejedre helyezett földdarabok szerepe, mert ez már manír, ez olyan ügy, amit nem kell erőltetni, mert oda nem kerül föld, mert pontosan a mozgás által, amit végzel, le fog onnan peregni, még akkor is, ha valamiért összeföldeződne a lábad. Ekkora földdarab nem marad ott, az biztos, mert pont attól, hogy elkezded nyomni az ásót, feszülnek az izmok, mozognak az inak, azonnal leesik onnan. Tehát ez azért került oda, hogy a képen valamilyen esztétikai formát képviseljen. Én értem a szerepét is, ugyanis van egy nagy fehér flekk, ami a lábfej, és ezt próbáltad valahogy ellensúlyozni azzal, hogy ne világítson ennyire, hogy formailag is a természetet ábrázoló részhez közelebb kerüljön. Az én javaslatom az, hogy ha valamit „sminkelnünk” kell, vagyis megrendeznünk, akkor érdemes végiggondolni, hogy mennyire valószerű az amit kitaláltunk. Ez most így nem tűnik annak. Ha ugyanezt létrehozod azzal, hogy picit megnedvesíted a lábadat, és úgy sarazod össze, hogy látszódjon az, hogy nem most bújtál ki a cipőből, hanem koszosak a lábujjaid, ha ezt tudod imitálni, akkor ez rendben van. Szerencsésebb lenne ezt a koszolást abban a formában létrehozni, ahogy az a természetben létrejön. Azért érzik a nézők azt, és erről szólnak a hozzászólások is, hogy itt valami nincs a helyén, mert azt szeretnéd üzenni, hogy a természettel való egyesülés mennyire fontos neked, és közben létrejött valami olyan forma, ami nem a természettel lévő egyesülést erősíti. Ha valami javítható ezen a képen, akkor ez. Még egyszer mondom: az ötlet abszolút három csillagos, én hagytam volna fekete-fehérben a képet, és akkor egy erős üzenetet kapunk. Köszönöm szépen, és nagyon várom a folytatást, legfőképpen azért, mert szeretném, ha ezt a leckét úgy is megcsinálnád, hogy abban valójában érezhető legyen az, hogy milyen mezítláb ásni. Nem minden városi embernek adatik meg az, hogy áshasson mezítláb, ebben neked kell segítened, hogy érezzük mi is. (hegyi)
értékelés: