Van ez a nyolc vagy tíz éves fotóm, és a háromhatvanötösök heti generációk feladványáról beugrott, úgyhogy előkerestem. Itt nem kellett instruálni senkit semmire :)
Kedves kép ezekkel a nyugis, séta közben megpihenő szereplőkkel - látszik, hogy nincsenek instruálva, és az is jó lehetett, hogy akkor már/még le lehetett venni a kabátot. :) Nekem valahogy valami nincs egészen egyensúlyban, talán mert olyan szűken körbevágtad a padot, és nem is teljesen középen álltál (vagy a gép billent kicsit valamerre?), de lehet, hogy rosszul látom.
Jól érzed, van ebben a képben egy kis perspektívikus torzulás,, a fotó szerencsétlenségére az is jobbra húzza, mint ahogy jobbra az erős világos tónus is. Nem nagyon lehet kiegyensúlyozni, sem nagyon rájátszani. Ezekért nem is nagyon mutogattam :) Viszont a gyerek középen anyira szorong, és menne, és máshol lenne, miközben az éretebb generáció képviselői érezhetően annyira jól érzik magukat, mint ahogy számodra is a kedves ki séta jött le. Nem gondoltam eddig rá, de most beugrott, hogy ez pedig tartalmilag hordoz egyfajta egyensúlytalanság-érzetet :) Köszi a figyelmed.