Kedves István! A Te fotódat választottam a holnapi (2013.05.30. :)) rádió adásomhoz, aminek címe Francia alma. Sok szeretettel várlak holnap este 8-tól, remélem megtisztelsz a figyelmeddel :)
A kép a Vágy leckébe készült, tulajdonképpen el tudom fogadni azért, mert egyszerűbb dolgod lett volna, ha azt mondod, hogy ezt beküldöd a Giccs leckébe, és maga ez a párizsi emlék oda is való, de ettől függetlenül a kép többről mesél. Arról a helyzetről, arról a pillanatról, amikor akár egy ilyen giccs-szobrocska is fel tudja kelteni az emberben az emlékeket, és mint egy katalizátor működik, és az ember nagy magányában, szomorúságában, vagy éppen tanácstalanságában, tehát azokban a pillanatokban, amikor egy külső segítséget vár, akkor egy ilyen tárgy által is támaszt találhat. Szépek a fények, és nagyon jó, ahogy az arcodra tükröződik ebből a fényből, főképp a szemedre, és az is jó, ahogy saját magadat öleled, mert ez megint ezt a magányt, ezt az egyedüllétet erősíti, az egésznek a gondolatiságát emeli azáltal, hogy azon kívül, ami a tárgyakkal létrehozható, még egy gesztus értelmezése segít a nézőnek. Köszönöm szépen, ez három csillag, és megvan a leckemegoldás is. István, ne hagyd abba, tessék folytatni ezt a munkát! (hegyi)
értékelés:
Kedves István! A Te fotódat választottam a holnapi (2013.05.30. :)) rádió adásomhoz, aminek címe Francia alma. Sok szeretettel várlak holnap este 8-tól, remélem megtisztelsz a figyelmeddel :)
Köszönöm Zsolt az elemzést. Te tudod, de talán a többiek kedvéért leírom, hogy nem lustaságból vagy érdektelenségből jelentkezem ilyen keveset mostanában (főleg képekkel), hanem mert életemben elég komoly változások történnek éppen ezekben a hetekben, és még az új napi ritmus felvételével küzdöm, illetve a nyugodt körülmények is hiányoznak jelenleg. Mindez nem panasz, sem kifogás hanem tény :)
Igen, az emlékezés sokszor giccses, hiszen általában szeretünk csak a szépre emlékezni. Istvánt úgy érzem nagyon megfogta Párizs (érthető) és a képen elmerengve éppen visszavágyik oda. Szinte hallani a sóhajtást, amivel majd innen egyszer felemelkedik, lekapcsolja a viláégítást és aludni tér. Álmában pedig Párizsban jár majd az ősz...
Mindazonáltal mégis van benne egy erős önkép is, még ha nem is tudat alatt. Mert giccs és giccs között nagy a különbség, és István választása ebben is ízlésről tanúskodik. Hiszen Párizsban járva lépten nyomon próbálnak rádsózni Eifel-torony motívumra épülő giccset. A párcentis, tükrösre festett borzalmas műanyag torony kulcstartótól az művészi kidolgozottságúig...
Éva, köszönöm szépen, és elnézést a megkésett reakcióért is, úton voltam, de holnap (ma, szombaton) meghallgatom a műsort!