Gyerekkorom

A cipős vonal Ágnesnél elindított egy újfajta képi ábrázolásmódot, és én ennek nagyon örülök. Nagyon fontosnak tartom azt, hogy ezt a megfigyelést rögzítse magában, ezeket az irányokat tudja raktározni, mert ez a kép is azt mutatja meg, hogy nagyon-nagyon minimális világítással, nagyon kis beavatkozással, házi körülmények között is, egy íróasztal lámpával, vagy az ablakon beszűrődő fénnyel meg tudjuk oldani azt, amit egyébként milliós berendezésekkel, tárgyfotóban előállítanak a professzionális fotósok. Az egy másik kérdés, hogy most itt egy másik helyzetet állított Ágnes be, mint ami a cipős képnél van. Számomra nagyon izgalmas az, hogy ennyire közelibe hozott egy cipőformát, ott picit kevésnek érzem a fényt, nagyon egy tónusban marad az egész a háttérrel, oda kb. két fényértékkel több fény kellett volna, kb. annyi, mint amennyi a másik cipő orrán van, és akkor az térben plasztikusan elválik a háttértől. A másik kérdés a csörgő, aminél nem biztos, hogy a nyele a fontos. Most, hogy az van hozzánk közelebb, az kapja a nagyobb figyelmet, a nyél ívén van inkább az élesség, miközben a virág, ami a háttérben van, bár több fényt kap, de mégis az életlensége miatt kevésbé lesz fontos. Itt billeg a dolog. Azt gondolnám én végig az alkotó helyében, hogy biztos-e, hogy ez a csörgő annyira személyes kötődés. Mondok valamit, ami konyhai gyakorlat lesz, és akkor talán érthetőbb lesz, amit mondok. Szoktam csinálni gyümölcsrizst, aminél a metódus a következőképpen zajlik nálam: a rizsmennyiséget egy adagnyi vízben kezdem el főzni, majd utána teszem bele a tejet, és így főzöm, de a gyümölcsrizsbe nem csak cukor és gyümölcsök kerülnek az én esetemben. Kell egy csipetnyi só, mert ha teszel egy kicsi sót az elkészült ételbe, kevesebb cukor elég ahhoz, hogy édesnek érezd az ízét. Szélesebb spektrumon nyílik meg az a gyümölcs ízvilága is, amit beleteszel, nagyobb intervallumban érzed az ízét. Ezt azért mondom el, mert itt most ebből a képből nekem most a só hiányzik. Megvan a cukor, a gyümölcs, megvan minden, édes, de ahhoz, hogy a keserédessége megjöjjön, ahhoz vagy le kell égetni kicsit a cukrot, hogy karamellizálódjon, vagy valaminek történni kell, egy pici só kell bele. A kép kettő csillag azért, mert Ágnes dobott már ebben a technikában nagyobbat is, várnám tőle, hogy ezt a képet ismételje meg, gondolja újra. (hegyi)
értékelés:

Hozzászólások

Köszönöm a hozzászólásokat. Adél Zoé, örülök, hogy rátaláltál, és a kép is megtalált téged :)

Bocsánat, csak most bukkantam rá.. és nem kicsit bordaközön talált amolyan szivlapátosan..
Nagyon tiszta. És súlyos.. és ezer mindent mesél.. de annyira tiszta.. és talán nem is a gyerekkorhoz tenném..
(ha lehet belekontárkodni: egy nagyon kicsit tolnám vagy még jobbrább feljebb vagy lejjebb vagy vmerre csak hogy még egy kicsit messzebb kerüljön középröl és nagyobb legyen az L alakú sötét üres tér..)

Két, ilyen eltérő textúrájú anyagot, egy képen nem könnyű megoldani. De a hangulata átjön.

Új hozzászólás