Aki ismeri a környezetünket, az láthatja, hogy Zoé vendégművészként nálunk is fotóz, én igyekszem, hogy ne legyek jelen, vagy ha jelen vagyok, ne szólaljak meg, ne adjak instrukciókat, pontosan azért, mert azokat a tapasztalásokat, amiket ő most megél, saját magának kell megszereznie. Ez a kép is egy ilyen dolog. Azt tudom mondani, hogy elég sok mindent figyelembe szerettél volna venni a kép készítésekor, és ez jó, a helyszín önmagában elég sok kihívást ad, mert nagyon sok tárggyal van telezsúfolva, ezért a klasszikus komponálást nehezíti az, hogy mindenhol belógnak dolgok. Ezt tudomásul kell vennünk. Ami a mostani képelrendezésnél nekem problematikus az az, hogy a kép jobb oldala eléggé üres lett. Ha ezt az egészet rendezni akarjuk, akkor valahogy érdemes lett volna hozzányúlni például ahhoz, hogy ebben a tányérban a szőlőszemek egy nagyobb fürtöt képezve kerüljenek bele, és akár kifolyva a tányérból nyúljanak el a kép jobb oldala felé, akár úgy, hogy az asztalon van a szőlő egy része. Annak viszont kifejezetten örülök, hogy hozzányúltál a tárgyakhoz, ezt láttam, ez dicséretes, nyilván ez a képből nem jön le, ez egy háttérinformáció, hogy ezek a fügék be voltak csomagolva egy muffinos papírba. Szóval ez egy jó meglátás, hogy onnan kivetted, azt világításnál neked kell kikísérletezni, hogy ne bukjanak ennyire be feketébe a tárgyak, vagyis valami minimális derítés ehhez kellene, hogy a térbeliségüket megőrizzék a gyümölcsök. (hegyi)