Prága: befagyott blende, oldott hangulat.

A kép egy portré, álló formátumban, és alapvetően egy okkersárgás háttér és az előtérben egy uralkodó világoskék színvilágú pólóban van a szereplő, egy kicsit aranybarna felület is van jelen és a test színe. Az egész olyan, mintha a fényképezőgép a hidegről érkezett volna be a melegre, és bepárásodott volna az optika, van az egész képen egy ilyen szűrt füstszerűség, amitől álomszerű lesz a látvány. Ugyanakkor a szereplő gesztusa, beleértve itt a hüvelykujjat, a tartást, a könyöklést, a söröskorsót, és a tekintet, az arc játékát ahogyan a korsó talán az archoz tapadva elhúzza azt, és ettől az egésznek van egy színházszerű, szerepjátékszerű rendszere, és így az egész képre valamilyen fajta szerepjáték tapad rá. Függőlegesen kétosztatú a kép, a felső részen ez az okkersárga és az arc uralkodik, az alsó részen pedig ez a világoskék foglal el, a mellkas környékén viszont van egy piktogram, amit nem tudok értelmezni, de elég erősen ott van a kép alján. Így van egy tengelyirányban szétosztható bal és jobb oldal is, amiből a baloldalon több összetett folthatás is van, a jobb kéz, a korsó, bár a kéz bütykei metszettek, jobboldalon pedig a könyöklő ökölbe szorított kéz, de más nem sok, azaz balra bukik a kép, és ami megpróbálná jobbra visszahúzni, az a modell tekintete, de igazából mivel az a képen kívülre tekint, innen sem kapunk elég támpontot, hogy hova tekint és miért. Szerintem ez egy olyan fajta kép, ami bizonyos helyzetekben, esti programoknál úgymond elkattintva készül, amikor egy közösségi helyzetben vagyunk és ott van a gépünk, és egy ilyen szituációban ha érdekel valami, akkor gyorsan, kézből kattintunk egyet. Ez a fajta riportfotózás nagyon nagy szakmai tudást igényel, hogy úgymond csípőből tudjunk tüzelni, és nagy rutin is kell ahhoz, hogy az ilyen képek jól sikerüljenek. Tehát a kompozíciós pontatlanságát itt abban érzem a képnek, hogy nincs meg még ez a szakmai biztonság. Nem tudom, hogy ez a szürke füstszerűség honnan jön, de nem indokolja a látvány ezt a furcsa lazúrszerűséget, nem tudom, miért van a képen. Azaz nincs rá szükség. Azokat a színeket, foltokat, amelyeket az ember elhelyez a fotóin, azokat azért teszi oda, mert vállalja értük a felelősséget, hiszen azt szeretné, hogy az üzenete minél pontosabban eljusson a nézőhöz. Tehát én örülök, hogy a Gergő elküldte ezt a képet, a barátom leckére, én egy disznót adok rá, és kérem, hogy ezzel a leckével foglalkozzon majd még. (szőke)
értékelés: