Három generáció, egy szoba

Három generáció, egy szoba

meg a konyha.

Amit az ember nem tud megoldani a helyszínen, azt sajnos utómunkában kell. Gábor, voltál utómunka táborban, és azt kell, hogy mondjam neked, hogy az ott tanultakat kellene gyakorolni, és készség szinten behozni a kép finishelésébe. Nézzük meg, itt van három szereplőnk, akik nagyjából hasonló tónusrendben működnek, van megint három, akik egy másik tónusrendben ők valahogy összefonódnak. Arról ugye már beszéltünk, hogy a világosabb részek nagyobb hangsúlyt kapnak, és hozzánk közelebbinek tűnnek, ezért a középen álló figura és a kettővel mellette lévő figura nagyon hangsúlyos, túl hangsúlyos. Azt gondolom, hogy vagy mindenkit az ő szintjükhöz kell közelebb vinni, vagy őket a többiekhez, de itt most túl nagy nekem a törés. Ugyanakkor a helyzet adott valamilyen szituációt, és az, amit a képen megoldottál, az tulajdonképpen rendben van, bár azt tegyük hozzá, hogy ebből, hogy ez egy szoba, nem sok minden jön le. Valószínű, hogy nem is túl nagy szoba, és ilyenkor segítenek a nagy látószögű objektívek, torzítanak ugyan az egészen, de hát, az egész életünk elég torz, így ez is beleférne, ugyanakkor segítene abban, hogy egy kicsit átrendeződhessenek a hangsúlyok, vagyis többet kapjunk abból a miliőből, abból az enteriőrből, amiben ők ezt az életet élik, mert különben nem indokolt a cím. Ha ez nem történik meg, akkor meg azt mondom, hogy ez egy emlékkönyvbe való családi kép, de ennél tovább kellene lépni. Összefoglalva egyrészt a képet tónusban mindenféleképpen rendezni kellene, meghozni azt a döntést, hogy melyik irányba mozdulsz el, másrészt jónak tartom azokat az instrukciókat, amit a modelleknek adhattál, sikerült egy viszonylag jó időpontot találnod a fényképezésre, exponálásra, ugyanakkor valami nekem itt billeg. Hiányolom a környezetet, és slendriánok a tónusok, így 2 csillag. (hegyi)
értékelés:

Hozzászólások

Nekem ebben az tetszik a legjobban ahogy a különböző generációk viszonyulásai a világhoz szinte sütnek felénk. Indulva a nagymama "most miért kell ez Gábor?" gesztusától a fiatalok nyílt önfelvállalásáig minden árnyalat megvan. Mindegyik szereplő őszinte, és mindegyiken érezni a fotóssal való bensőséges viszonyt, így szerintem ez egy remek megoldása a leckének.
Nagyon tetszik.

Nekem olyan szocio-fotó érzésem van. A férfiak és nők külön állása, testtartásuk, testbeszédük, arckifejezéseik mind nagyon beszédesek. A személyességedet kevésbé érzem, van egy kis távolságtartás - talán ezért is van a szocio-érzetem.

Gábor, ez azért nagyon jó kép, mert nincs rájátszva a szituációra. Lényegesnek tartom, hogy nem tetted át ff-be. Jók az arckifejezések, az enyhe de barátságos kényszeredettség. És szöveg nélkül is érezhető a szűkösség.

Új hozzászólás