Mint egy Elátkozott Herceg,
Úgy suhantak el felettem
Az üresen kongó percek,
A fájón vánszorgó órák,
Feledés ködjébe vesző
Mámoros baráti túrák,
Tudatlanul töltött hetek
A Kesztyűs Nyúl üregében
Az Élvek Élvezetében.

Még hittem, hogy Más lehetek
És hogy összeköt Veletek
Valami – ami már nincsen,
Kivillant a rossz feletek
Szétmentünk és összevesztünk
Mi is holmi talmi kincsen.

Megállok és visszanézek:
Dőrén elfecsérelt évek
Fiatalból koravének
Lassan elhalkul az Ének…

Budapest, 2009 május