Amikor beérkezett ez a kép, akkor sok olyan 60-as évek vége, 70-es évek környéki cseh film forma, üzenet, hangulat jutott eszembe, mint az Ecce homo, vagy mint a Tűz van babám, és hasonló filozófiák, ahol ez a fajta abszurditás jelen volt. Itt mégis egy fotót kell tekintenünk, egy fényképet, ahol a fényképész, a fényíró kell, hogy mindezt rögzítse. Megint csak hármas egységben, az előtérben látható egészen abszurd totem figurát, a háttérben, középtérben lévő szociót, a hölgyeket amint táplálkoznak, vagy éppen a kamerába tekintenek és a messze távolban lévő tájat. Véleményem szerint pedig pont a kompozíció kiválasztása, a picit kamera ellen mozdítása okozza azt, hogy összezavarodik mindez. Nem csak fényeiben, hanem formájában is. A háttérben a totemfigura mögött, a háttérben látható emberi alakok nem kapják meg azt a megbecsülést, hogy akár az a nagyon érdekes ritmus, amely a tányér fölé hajoló hölgy kézmozdulatából a kanalával, lefelé néző tekintetével nagyon izgalmas. Nem látható, hiszen ez a zöldségfigura teljesen kaotikusan kitakarja és ez ugyanúgy érvényes a jobboldalon látható kamerába, felénk tekintő hölggyel. Ehhez pedig egy pici türelem kellene a dokumentumfotós részéről és természetesen komponálás. Ezek most nincsenek meg. Úgyhogy miközben nagyon szeretném szeretni ezt a képet, nem tudok rá citromdisznót adni. (szőke)