Család, barát, mozgás, meg minden. Főleg zene.

Most ezzel lehet, hogy vitákat fogok elindítani, nem célom senki megbántása, én ezt a filmet nagyon szeretem, és most furcsa dolgokat fogok mondani, mert azért szeretem, mert olyan kisugárzó, érzelemgazdag és személyes, és annyira nem tudom jobban mondani, olyan mintha egy fürdőszoba kulcslyukán néznék be, olyan dolgokat láthatok itt, a gesztusokkal, a karnagy munkájával kapcsolatban, amiről azt gondolom, hogy csak ritkán mutatkozik meg külső embernek, ezek a finom, izgalmas női rezdülések tele vannak érzelemmel. Eleve az alkotás folyamatába betekinteni, a mágus munkájába, hogy ez honnan tör belőle elő, az egészen mindenfajta szexust előhoz, nem tudom ezt másképp mondani, ragyog az egész. Mi a baj? A baj nem más véleményem szerint, hogy miközben az alkotó, a szereplő teljességgel kitárulkozik, mindent érzünk és mindent láthatunk, maga a film nagyon puritán dolgon, bántóan puritán módon dolgozik, A-B verzióban egy picit félprofilosban egy gépállásból és a szükség kevéért kétszer-háromszor ansnittben mutatja ugyanúgy a karnagyot, amihez valószínű többször is fel kellett venni ezt a kórusművet, gondolom a felvétel egy kamerával készült. Nem fogom húzni, azt mondom, túl egyszerűen van fogalmazva a film kezelése ahhoz képest, hogy milyen izgalmas történések zajlanak itt le ebben a feladatban. Én nem azért nem akarom elfogadni ezt a filmet család kategóriában és pontozni, merthogy nem tudom tökéletesen befogadni a magam számára, hisz nagy öröm látni a hölgyet, ahogy dolgozik, hisz az egyik kedvencem az, ahogy gyakorlatilag egy teljes komplett színészi munkát látunk és ebben ráadásul benne van a rontás is, és mögé látunk a függönynek, óriási intimitással, végig nem a testi, hanem a lelki meztelenség ott van a filmben, de ezért kell mondanom azt, hogy az alkotónak többet kell foglalkoznia ezzel a filmmel, mert az látszik, hogy neki a karnagy nagyon fontos, mert fontos a gesztusokból érezve, hogy a karnagynak nem zavaró, hogy ott van a kamera és ez biztosan az alkotó személyiségének köszönhető, akkor miért nem foglalkozunk egy olyan filmmel, ahol egy üzenetként mesélem, éneklem a világnak, hogy itt van egy csoda, egy gyönyörűség, aki megvarázsolva a hangokon keresztül a láthatatlan világot megmutatja nekünk. Magyarul nem lehet elintézni egy történetet azért, mert a kórusmű ettől eddig tart két beállítással és igazából ezt a főhajtást annyival elintézni, hogy vége a dalnak. Ezért én azt kérem, hogy ebben a kategóriában azt a szerelmet, azt az érzékiséget és csodát, ami megjelenik a zenén keresztül, de nem az alkotó filmjén keresztül, azt tessék megmutatni, mert ezt biztos, hogy emberként megéli, akkor miért nem fogalmazzuk meg ezt a filmmel? Oda tudok bújni, le tudok feküdni, körbe tudok járni a kamerával, tessék és varázsoljon az a kamera is, ne csak az ének. Ismétlés. (szőke)

Hozzászólások

56
Értékelem!

Nagyon köszönöm az értékelést, sajnos az ismétlés elég valszinűtlen.
Betolakodó vagyok a kóruspróbán, nem tudom és nem akarom megzavarni a munkájukat. Amivel többet lehetett volna adni a helyzet adta korlátokon belül azt meg az eszköz korlátozza. Fényképezőgéppel készült a felvétel, ami a felvétel közbeni zoom-ot (tán varionak hívják a filmesek) nem tudja. Szóval készült egy teljes felvétel a próbán és egy az előadáson.
Én nagyon élveztem a felvételt és méginkább a vágást. A két felvételt összevágni elég mókás volt, mert persze a tempó nem teljesen ugyanaz, úgyhogy nem könnyű az egyik hangra rávágni a másik vezénylést.
Mindenestre örülök, mert úgy érzem, a lényeg a korlátozott filmtechnika ellenére is átment és sikerült megmutatnom, mitől működik a családunk.

70
Értékelem!
61
Értékelem!

Szépen énekelnek!
Azt gondoltam egy darabig, hogy te is énekes vagy, de aztán a vágások miatt elvetettem.

Új hozzászólás