Nem vagyok a macskás képek rajongója, mert a téma édelgésre csábít. Ezt mégis nagyon szeretem! A kép első látásra megtetszett, de először azt gondoltam, hogy István munkái közözött ez egy véletlen kép. Most vettem a fáradtságot és visszanéztem a többi munkádat is és megtaláltam ennek a képnek a rokonait. Mégpedig a chromos képek között: Ezüst tó, Diadal,ív. A rokonság persze nem felületi, hanem lényegi. Részben a színvilágra vonatkozik, részben pedig az általam "kissé elidegenített észlelés"-nek mondott jelenségre. Ide sorolom az életlenség bizonyos típusait és a képek grafikussá tételét is. Ez a kép azért nagyszerű, mert ezt az elidegenítést nem technikai eszközökkel éri el, hanem a látvány egyediségével, a remek dekomponáltsággal és a képet látszólag zavaró elemek (festékfoltok?) bátor fölvállalásával. És a színek finom disszonanciája is ezt a hatást emeli. Az egyetlen apróság, hogy a bal fölső sarkot egy kissé fedettebbé tenném.
Ez a kép nekem örömöt okozott.
Megleptél Tamás! Nagyon köszönöm a figyelmed, és tényleg örülök, ha örömet sikerült szereznem! A foltokat a cica okozta, "integetni" szokott a mancsával, ha meglát minket, próbálja felhívni a figyelmet magára mindenhogy... most olyan erős volt a lemenő nap is (annak a tükröződése deríti a cicát) hogy talán nem látott át. (van több olyan fotó, ahogy integet éppen, talán majd egyszer egy felkerül abból is)
A bal fölső sarok kapcsán igazad van, de csak vágtam a képet, nem dolgoztam rajta semmi mást.
Nagyon érdekel amit írsz az "elidegenített észlelésről" és tényleg, azt hiszem, munkáidban is ennek a tudatossága amit több esetben láttam már. Bennem így még nem fogalmazódott meg, de a chromos játéknál valami hasonlónak a vonzását egészen biztosan éreztem magamban. Itt, a cicánál a pillanat adott volt - de ki tudja, hogy esetleg eleve azért tetszett meg nekem ez a pillanat, mert egyébként is keresem, és ha nincs, akkor csinálom ezeket a megközelítéseket... Érdekes, és tanulságos. Köszönöm! :)