Ketten vagyunk egy család...

Annak ellenére, hogy az Ági ezt a képet gondolom a jobb kezével maguk elé tartva fényképezte a családtagjával önmagukat, ebből adódóan nyilván, mivel itt egy home-fotó jelenik meg, az álkapcsok nincsenek a képen, bár jó lett volna. Mégis azt gondolom, hogy a kép érzelmi töltése, mely a gyökereket is jelenti a hasonlóságon keresztül, az időn keresztül, egy nagyon őszinte levél számunkra. Talán nem lenne nagy szemtelenség Cseh Tamás híres lemezét idézni ide - Levél nővéremnek – tehát ebbe az album hangulatvilágba tartozó munkát küld az Ági. Itt megemlíteném Forgács Péter Privát Magyarország című sorozatát, amelyet a 90-es évek legelején kezd el és ebből a Bartos család részt, ha valahol megszerezhető, elérhető, nagyon ajánlanám, hogy nézzétek meg mindannyiótoknak. Ez egy egész különleges régi-régi amatőr filmekből összerakott üzenet, nagyon fölkavaró érzelmekben, az időről szóló történet. Ezért tartom fontosnak az Ági munkáját. Nyilvánvalóan azt hiszem talán elfogadjátok, hogy nem képzőművészeti szempontból kell közelítenünk, hanem az üzenet erőssége miatt, és ez az őszinteség benne van ebben a képben, nagyon örülök, hogy Ági elküldte nekünk és várom a további munkáit. Azonban annyi szigorúságot mindenképp kell mutatnunk, hogy bármennyire is személyes és erős ez az üzenet, az élesség, a fénytani, világítási problematika miatt egy malac most az ólban marad. (szőke)
értékelés: