kisherceg megszelidítettél, ezért most lerókázlak.

Az ötlet az nagyon jó, hogy a Pista a kamera elhelyezésével, a kamera szubjektív használatával, kamera látószöggel játszik. Ugye itt egyértelműen mindenki számára érthető, meg talán a hozzászólásból is következtethető, ha jól látom ott egy vécélehúzó kandikál ki Pista bal oldali nyakrészénél, és ugye itt egy vécéülőke, ami egy űrközpontnak a tetejét jelzi, az fedi a kompozíciót. Ebből arra lehet következtetni, hogy magában a vécékagylóban helyezte el István a fényképezőgépet. Ez egy gesztuskép, és mint olyan nem nagyon lehet vele vitatkozni. Azt nem nagyon értem, hogy maga ez a raszteresség, ez a homokszemcseszerű lazúr miért van rajta a felületen, mert maga a kép szerintem nem indokolja. Lehet, hogy egy technikai hiányosság, nem tudom. Mint gesztust, el tudom fogadni.
   Nekem ezekkel az a problémám – fűzi hozzá Hegyi –, ezekkel a helyzetekkel - akkor én leszek most a rossz rendőr -, hogy amikor elkészülnek, akkor és ott megvan a szavatossági idejük, és aztán le is jár.
   Mitől tudunk meg többet az Istvánról? – folytatja Szőke – Mitől tudunk meg arról a Berecz Istvánról többet, aki a korai időszakában amikor az Estiskolára elkezdett járni, ha most rákattintunk és megnézzük a legelső alkotásokat, egy egészen más világot képviselt. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy az Istvánnak azok a képei voltak jobbak, hanem olyan, mintha most megpróbálna megfelelni egy adott környezetnek, egy adott közegnek, annak a közegnek, amely manapság, az elmúlt fél évben a képekből leszűrhető. Miközben Berecz Pista Berecz Pista, jó lenne ha ő olyan lenne, amilyen, és esetleg nem a kreativitása miatt, az ötletei miatt a jól alkalmazkodó, jó stílusérzékű ember. Nekem ez a bajom. Úgyhogy ezt áttesszük a szorgalmiba. (szőke-hegyi)