valahonnan valahová útközben meg nézelődöm

Azt nem tudom, biztos, hogy van ennek valami jelentése ennek a kislábtó-nak. Ezen nagyon sokat gondolkoztam, vajon mi? Azt hiszem, hogy a szövőszékeknél van ilyen lábító, meg ilyesmi, lehet, hogy afelé kéne elmozdulnom, nem tudom. Ebben a pillanatban én - mondja Hegyi - a pesti csávó nem tudok mit kezdeni a címmel. A leirat az kedves - valahonnan valahová útközben meg nézelődöm – és ez olyan mint egy mese. Miközben a képen, nem tudom levenni a szemem magáról a fotómasináról. Nagyon vádlón néz utánam ez a gép, minthogyha egy vallatószobában lennék. Tehát van az egésznek egy meseisége és van egy drámaisága.
   - Bocsánat, bocsánat – szól az osztályfőnök – tehát az neked nem furcsa, hogy jól láthatóan ez egy karácsonyi dísz és egy karácsonyfán van ez a gömb és ugye emiatt a gömb miatt láthatjuk ezt a szobát, ezt a lakást? És az nem feltűnő neked, hogy a szeretet ünnepén a karácsonyfadíszen keresztül látható szobában egy ember egyedül van, meg ez a kamera? Tehát, hogy az a kamera az eléggé azt mutatja, hogy ez nem egy csoportos vagy családi történet, hanem egy furcsa magányos helyzet ez itt.
   - Igen és azért azt kell, hogy mondjam, hogy ez a lecke egy eléggé furcsa lecke abból a szempontból, hogy itt asszociálunk egymás munkáira, és a Dóczy Feri képe indította el ezt a láncot, aminek az egyik láncszemét adta ehhez hozzá a Pista. És azt hiszem, hogy pontosan amit András mond, ez az a kapcsolódás, ami összeköti ezt a két alkotást. Nyilvánvaló formailag az ajtó és az ajtóban álló alak, ami azon a képen is megtalálható, de valami más is, az a fajta, pontosan ami a Dóczy Feri képében is fontos, hogy abban is van egy meseiség és van egy drámaiság. És ebben a képben is van egy meseiség és van egy drámaiság. És ezek a rétegek azért izgalmasak, mert nem biztos, hogy egyből fejtődnek meg a néző számára. Visszatérésre készteti, hogy megnézze még egyszer jobban magának. Én el tudom fogadni abszolút erre a láncreakcióra mint láncszem. (szőke–hegyi)
értékelés: