Kísérlet: felhőfotózás, szemben a nappal.

Az az érdekes, hogy ennél a hídnál szerintem csak szebb hídjaink vannak. Felmerült bennem rögtön a kérdés, hogy miért pont ennél a hídnál fotózta ez a jóember magát, miért ezzel érzi magában a párhuzamot, hogy ezt a modernista kiáltványt mutatja. Tessék a formai játékot megfigyelni a kézzel, az ellenfénnyel, az ujjakkal, hasonlatosan vannak jelen ezek a lámpaoszlopok a híd közepén is. Nagyon érdekes az, hogy ezzel a kompozíciós helyzettel, ami most itt a folthatásokkal jön létre, a nézők számára is közérthető a megfogalmazás azzal, hogy ennyire ellenfényes a dolog, hogy még a napot is így belevilágíttatja a szemünkbe, ezzel a megközelítéssel egyértelműek a folthatások és a rajzosság az, ami megmutatkozik. Még az a kis bekandikáló másik lámpaoszlop is a játékosságot mutatja, ami a kabátnál van bal felől. Az egy spontán helyzet, hogy épp át kellett mennem az egyik oldalról a másikra, és lekéstem a villamost, és ezért most gyalogolok, szembevakított a nap, ezért ezt megörökítettem, ennek a tárgyias megközelítése mellett a formai játékokkal jön létre az az érzelmi megközelítés, ami titokzatos és izgalmas, hogy mit szeretne mesélni. Olyan ez az egész, mint egy tenyérrajz, egy ujjlenyomatnak is felfogható. Ezeket a rajzokat és ujjlenyomatokat a felhők mutatják, olyanok, mintha bőrmetszetek lennének, és azokat egy mikroszkóp alá tették volna, és azokat olvasnánk. Bátor kép, én ennek örülök, megvan az első leckére a három csillag, megoldottad az első leckét. Várom a folytatást. (hegyi)
értékelés: