Neuromancer, igen, és valami személytelenség, az élettel szembeni közömbösség jön át nekem. Meg az is, hogy milyen kicsik vagyunk - bár ez lehet hogy csak azért, mert ismerem a helyet ahol a képek készültek, és ott állva is picikének éreztem magam...
Köszi Zsolt!
És érdekes, hogy eddig nem vettem észre, pedig sokat szöszöltem velük: a második fotót mintha fél fokkal jobbra kellene forgatni... hmm.. És zajos is... :( Lehet, nem véletlen nem akart megjelenni? :))
El van írva a link az oldalon (http://latszoter.hu/sites/default/files/...) ahelyett, hogy ( http://latszoter.hu/sites/default/files/...)
Zsolt! Kérem szépen a segítséged! Megnéznéd, miért nem jön le a 2. fotó? Nekem sem jön át. Rosszul küldtem?
Sándor, Zoltán, köszönöm a a figyelmeteket! :)
Ezek nagyon jók, István. Jó, hogy nem engedik igazán megfejteni magukat, megmaradnak titonak, miközben nagyon is ismerős szituációkat, formákat idéznek. Egyszerre konkrétok és absztraktok. Példaszerű az effektus fegyelmezett használata. Nem arról van szó, hogy veszek egy képet, nyakonöntöm az effektussal - és kész. Tetszik, hogy a képi nyersanyag igen gondosan, precízen van előkészítve (pontos szintezés, képoldalakkal való párhuzamosítás ott, ahol kell, stb.). Gratulálok.
Nekem egy kép (négyből a második) nem jön át!
István, nem tudom, hogy ezek fotográfiák-e, de egy biztos, hogy képek.