Nagyon örülök annak, hogy Vera hosszabb kihagyás után újból jelentkezett nálunk, annak pedig még inkább örülök, hogy az első leckével köszönt minket. Gondolom, azt Vera is érzékelte, hogy egy ilyen helyzetben nem csak Hegyi pedellus keresi az első mondatoknál a szavakat, hanem ez képi gesztusban is fontos lehet, hogy így négy-öt év távlatából milyen absztrakciókkal indítok újra egy folyamatot. Ez a feladatmegoldás egy több rétegű, több olvasatú képi gesztus, és mindegyik jelentésrétege fontos és határozott súllyal bír. Formailag, ami először szembetűnik, az a feltartott tenyér. Ennek az egyik értelme a kézfogásnál, az ismerkedésnél, a köszöntésnél egy jelzés, a bizalomé, a nyitottságé, és az elfogadásé, befogadásé. Az üres kéz, az üres tenyér a régi korokban azt mutatta, hogy nincsenek támadó szándékaim, nincsen nálam fegyver. A másik jelentésréteg a Vera által elindított, és tulajdonképpen az ő gondolati hálója köré szőtt, azóta már jeles képviselőkkel bíró és a fotográfiai kánonban elfogadást nyert hibaista megközelítés. Akit ez bővebben érdekel, annak Vera biztosan a segítségére lesz ebben a kérdéskörben. Jó példája ez a kép annak, amit én több elemzésnél elmondtam már, hogy mi a szerepe a hibának a képen. Az én értelmezésem szerint akkor beszélünk jó és értékes hibáról, hogy ha az hozzáad az alkotói gondolatisághoz, és ezáltal egy új minőséget hoz létre a véletlen által az alkotó. Tehát, amikor bekapcsolja azt a rezgést, ami a környezetünkben szereplő hiba a mátrixban, vagy a rendszerben, de nem öncélú, és nem tetszelgés, vagy formai szépelgés, hanem plusz súlyt ad annak, ami egyébként is működne. Mert ha nincsen képi közlés, ha nincsen értékelhető gesztus, akkor azt a hiba sem fogja hosszútávon értékké változtatni. Ennél a képnél az a hiba, amiről Vera beszél, ez a fajta nagyon érdekes roncsolódás, ez az egésznek egy nagyon régies, archaikus ízt ad, van az egésznek valami különleges hatása. Az RC papírok tudnak hasonlóképpen szépen megrohadni, ezt nagyon nem lehet szebben mondani. Arról van ott szó, hogy a hordozóból, amire anno ezeket a képeket készítették, nem lehetett kimosni a vegyszereket, és nem lehetett rendesen fixálni, évek teltek el, és egyszer csak egy ilyen aranyló kontúr, egy nagyon furcsa misztikus világ kezdett el megjelenni ezeken a fotókópiákon, és tulajdonképpen egy új minőséget hozott létre - az egy másik kérdés, hogy ennek a stabilizálása nem volt egy egyszerű dolog - bár elég nagy késéssel, de a véletlen ott is belekapcsolódott az alkotói folyamatba. Ezt azért tartottam fontosnak elmondani, mert elég kevés szó esik itt nálunk az analóg technikákról, de mindennek van előképe, ennek a fajta roncsolódásnak pedig nekem, fejben és látványban az RC papírok meghalása adja ezt a kontaktot. Hadd mondjak még egy dolgot: a filmtörténetben meghatározó alkotó Luis Buñuel, az ő a filmes gondolkodása, világa, és az Andalúziai kutyában van egy olyan jelenet, amikor a tenyérből mindenféle hangyák másznak elő. Érzek ebben valamiféle párhuzamot, még akkor is, ha ez nem kötelezően volt tudatos, de mindenféleképpen van egy ilyen kollektív összekapcsolódás ebben az egészben. Amibe meg különösen bele tudok szeretni, azok az ujjacskák. Ezek a kis girbe-gurba ujjak ahogy itt megjelennek. Idehoznám Demeternek az egyik képét, a Virágok anyámnak című munkát, ami szintén azért izgalmas, mert ott is a feltartott kéz formája és egyéni jellegzetességei azok, amik nagyon szubjektívvé és szerethetővé teszik a képet, és ez itt is jelen van. Úgyhogy nagyon örülök ennek a munkának, és azt szeretném kérni Verától, hogy én igyekszem tartani a ritmust, de ne az legyen, hogy Hegyire várunk, hanem tessék küldeni a leckéket. Nagyon remélem, hogy el tudunk kezdeni egy fotográfiai kommunikációt, annál is inkább, mert nagyon fontosnak tartom azt az irányt, amit a képekben való filozófiai gondolkodás jelent. Van egy esztétikai megfejtés, és itt a kompozíció tökéletesen alátámasztja, mozgása és dinamikája van az egésznek, nem csak a mélységélesség által, hanem a tömegelhelyezés által is, ugyanakkor ez a felbukkanás, ez az újbóli köszöntés szerintem egy nagyon erős és nagyon pozitív üzenet. És hogy mindez formai jegyeiben hordozza ráadásul azt az irányt, amit Vera nagyon nagy kitartással és lelkesedéssel útjára indított, és már egy önjáró létezőként funkcionál, ez így mindenféleképpen példaértékű. Köszönöm szépen! Ez egy 3 csillagos leckemegoldás, és várom a folytatást. (hegyi)
értékelés: