Azt kérdezi Gábor itt a leiratban, hogy ez vicces-e. Hát vicces, a maga módján. Nem azt mondom, hogy ettől a térdemet csapkodom, annyira humoros, de maga a párhuzam az abszolút jól érthető. Leonardonak van egy rajza, ahol egy férfiember áll egy körben és hol szét van terpesztve a lába és fel van emelve a keze és hol össze van csukva és lejjebb van eresztve. Tehát hogy, ha ezt a grafikát nézzük, akkor ehhez ez egy jó párhuzam. A cím is elég jó ebben. A térkialakítás viszont nem. Ha megnézed azt a Leonardo képet, azért ott a körbevágás az fontos, hogy hogyan szerepel. Itt most egy olyan álló formát hoztál, ami ebben a beállításban értelmezhetetlen. Tehát nem nagyon látom át annak az értelmét, miért téglalap formájú a háttér, miért nem lett négyzetes. Főképp mivel tökéletesen feketében van tartva, itt tényleg rád van bízva, hogy hogy vágsz, mint vágsz, mit adsz hozzá, vagy mit veszel el. Én azt gondolom, hogy ez a része az, ami számomra kérdéses. Aztán van egy másik része, hogy ha ez színes, akkor ezeknek a színeknek le kell ugorni erről a vászonról. Arra oda kell figyelni, hogy mennyi időt vacakolunk vele, mert ezek a felületek be tudnak száradni. Magyarán itt öt percünk van, jó esetben maximum tíz, hogy a gyümölcs elmetélése, a rácsodálkozás és a megvalósítás megtörténjen, mert különben bedöglik az egész felület. Ez már eleve meghatározza azt, hogy mivel lehet dolgozni. Én örülnék annak, hogyha ennek erős színvilága lenne, egy erős színbeli jelenléte ennek a képnek. Most egy kicsit ez olyan halovány. Arra kíváncsi lennék, hogy ez mit mutat esetleg fekete-fehérben, mert lehet, hogy ha elvetjük a színt, mert ez csak egy primer csatolódás, hogy a limenak a színét megadjuk. Én azt gondolom, hogy ezt a zöldessárgát akár el is lehet felejteni. Mert ha elhagyjuk a színt, akkor kevésbé érdekes az a problematika, hogy beszáradt a felület és hogy kezd bebarnulni ennek a héja. Még egy irányvonal lehet, hogy hagyod egy kicsit még jobban beszáradni és még jobban bedögleni. Akkor lehet, hogy egy új esztétikai csatolódás történik a pusztulással. Mert, ahogy ezek a felületek beszáradnak, a struktúrájuk egyre határozottabbá válik. Talán ezt is érdemes lenne kipróbálni. Most azt mondom neked, hogy ez így kettő csillag. Értem a humort. Egyébként önmagában ez is lehetne egy csendélet, de tárgyfotó semmi esetre sem. A benned felmerülő gondolatok abszolút helyénvalóak, és mint hogyha a megvalósításnál meg megtorpannál. Jön egy impulzus és ez tiszta és erős és érthető, de aztán amikor megvalósításra kerül, akkor mintha elfáradnál ennek a végigvitelében, vagy mintha meglepődnél, vagy neadjisten meg is ijednél attól, hogy mi lesz akkor, hogy ha ezt én most végigviszem. Pedig a kezedben a döntés. Amikor egy ilyet meglát az ember és beindul az agya arra, hogy Leonardo, akkor ezt ki kell aknázni. Akár azzal, hogy harsány színeket alkalmazol, szaturálod az egészet és túlhúzod, akár azzal, hogy grafikai formára viszed el azzal, hogy fekete-fehérre átfordítod. Most a kettő között vagyunk. A térbeliséget pedig nem értem. (hegyi)
értékelés: