Így van!
Most komolyan! Nem hiszem el, hogy ennyire meg kellene akadnia annak a képnek egyesekben, hogy egy másik kép alatt is arról beszéljebenk folyton.
De akiben meg tényleg megakadt, annak íme egy ajánlott olvasnivaló (a tükör törvényei):
http://sugo.gime.hu/a_tukor_torvenyei.php
;-)

Bea: jogos!
Szerintem is inkább azokkal kéne foglalkozni.

Szerintem foglalkozzunk inkább már azokkal a képekkel, amik ott készültek!
Jó lenne, ha inkább azokban mélyülnétek el ennyire!
Köszönet!

Márk, szerintem olvasd el, amit azok írtak, akik voltak táborban. Köszönöm észrevételed, értékén kezelem. ;)

Pedellus: szerintem olvasd el, mit írt Szabolcs, és aludj rá egyet, mielőtt végleg kitörlöd magadból a mondatainak értelmét, mert ez a fajta csoportszemlélet nem biztos, hogy célra vezető. A történelem ismételheti önmagát, ha érdemi változás nem történik.;)

Hippo-Lipót, avagy a Sárgaház zártosztálya sétálni indul az intézmény udvarára...
:-)

Fábián Bea: "Az ilyen táborok nagyon jók arra, hogy levessük a megkövesedett önképünket!"
A számból vetted ki a szavakat! :-)

Apropó, e kép párjával meg kellene csinálni azt az animációt szerintem... ;-)

Csősz Gergely: "... elore szo sem volt csoportos aktfotorol…
Sooot….az sem lett elore deklaralva a foto keszitesekor, hogy az az internetre felkerul…mint ahogy nem is az volt az elsodleges celja… Az elsodleges celja a csapat osszekovacsolasa illetve az akttal, mint temaval torteno azonosulas megkonnyitese az “alkotok” szamara volt…"

Ez abszolút így van. Egyébként ez a társaság már nem csak egy társaság, akik együtt voltak egy táborban, hanem egy közösséggé érett csapat lett. Természetesen ez nem egyedül a csoportképeknek köszönhető, de nyilvánvaló, hogy az _is_ közrejátszott az egy hullámhosszra kerüléshez.

GG!

Az ilyen táborok nagyon jók arra, hogy levessük a megkövesedett önképünket!

Mármint nem az, hogy hogyan, mert csak ide kellett írni, hanem inkább az, hogy miért? És miért van még mindig ez a "vörös posztó" a szemek előtt azok után, hogy láthatók a munka eredményei is...

GG: "Ahhoz kell nagyobb bátorság, önállóság, hogy felvállald a bátor tettet, amit a többiek megtesznek, vagy ahhoz, hogy vállald a “gyávaságod”, a különállásod?"
Nos, egyrészt itt (illetve "ott") másról van szó, de...
Mazsi esetében az volt a sokkal nagyobb bátorság, hogy felvállalta azt a képet, az elkészültét, és beállt a csoportba. De ez eléggé egyértelműen ki is olvasható a hozzászólásából.

Másrészt nekem zavaros, hogy ehhez a képhez hogy kerül olyan hozzászólás, ami a másikról szól... ;-)

az AKT pedig szerintem mindenkinek kéne, hogy szóljon, akinek kicsit is köze van a művészetnhez, hiszen a művészet ALAPJA!

Gábor!
nincs min védekezzünk, nekünk legalábbis nincs min, aki pedig túlfilózza, azok sem mi vagyunk.
Ennyit erről! A többit pedig Te magad magyarázod meg!

Bea, kár itt kikérni maggadnak, meg védekezni, hisz senki nem támad senkit. Sőt kényszerről sem beszélt szerintem senki, maximum a csoport-hatás kényszeréről, aminek bizony néha nem könnyű ellenállni, főleg, ha az ember nem is akar.
Amit mi itt Szabolccsal (bár persze külön-külön) szüttyögünk, az az, hogy arra a képre odaállni egy komoly dilemma. Olyan, mint a kamaszkori dohányzás. Bizonyos nézőpontból nyilván az a menő csávó, aki rágyújt, még csak nem is köhög. Más szempontból még annál is menőbb, aki a többiekkel ellentétben nem gyújt rá.
Én magamtól nem állnék akt-modellt ezer okból (hogy egyet említsek, utálom, ha fényképeznek). A táborban, mikor ez felmerült, bizonyos szempontból nyilván az a pozitív hozzáállás, hogy rajta, no problemo. No most annak, akinek ez amúgy határozottan idegen a természetétől, mindenképp dilemma, hogy az együtt a többiekkel, vagy az egyéniségemnek megfelelő a helyes irány. Egyrészt ugye csapatszellem, közösség, ezért jöttünk ide, mindenki benne van, szakítsunk a megkövesedett gátlásainkkal, másrészt meg ellenkezik mindazzal, amiről azt gondolom, hogy én vagyok.
Ezt az egészet persze van aki észre se veszi, mert nincs meg nála ez az ellentét, van akit azért nem zavar, mert ösztönösen, lendületből él és nem filózza túl a dolgokat. És van, akinek ez súlyos dilemma, döntési pont. Én már szembesültem ezzel más szinten, amikor a feladat csak annyi lett volna, hogy ülj oda a fotelbe és üzenj videón a többieknek. Minenki csinálta, és bizony nem volt könnyű azt mondani, hogy ez nekem nem megy. Bizonyos szempontból egyszerűbb lett volna beülni és makogni három tőmondatot, csak az nem én lettem volna. Épp ezért gondoltam úgy, amint kiderült, hogy akt-tábor van, hogy az nem nekem szól. Ami nem azt jelenti, hogy ne lehetett volna remek mindenkinek, aki elment. Nyilván az volt. Nekem nem lett volna az. Szerintem.

Azt gondolom már kimerítettük e témát! Túl van parázva,spirázva, misztifikálva, magyarázva, oda-vissza bizonygatva...
Akik ott voltunk mindannyian megírtuk már hogyan történt saját szemszögből, aki akart reagált rá és igaza van a saját nézőpontjából!
Szeretném, hogy az maradjon meg az estiskola látogatóiban erről a táborról a képek és hozzászólások megtekintése után, hogy itt közös élményeken alapuló Barátságok köttetek a vezetők a táborozók és a modell között! Jó lenne, ha az elkövetkezendő táborokban is ilyen kötelékek alakulnának ki és az estiskola a jó hangulatú alkotás szintere maradna! Természetesen különböző képpen élünk, gondolkodunk, alkotunk -ezért tudjuk kiegészíteni egymást! Tehát: a tisztelet,megértés, elfogadás a jó út -szerintem :)
-mondja mindezt a jumbó sapkás, fürdőnacis figura a jobb szélről! ;)

És különben is! Minden kép személyekhez szól, külön, külön. És az, hogy mit érzek egy kép kapcsán, mik jönnek fel belőlem, az tőlem függ, és attól, amit x év alatt megéltem, tapasztaltam. Tehát teljesen SZUBJEKTÍV!
Ha ellenérzésem van, akkor vizsgáljuk meg, hogy miért van ez??? És ne azt firtassuk, hogy ki miért és minek hatására tette azt, amit a képen látunk. És ne támadjuk már le, és állítsuk, hogy kényszer hatására tették! Mert ezt szerintem mindannyiunk nevében kikérhetem magamnak!
És csak egyet mondok még: aki nem volt ott, az bánhatja!
Hogy miért? az igazi okokat azokkal talán meg sem tudom osztani velük!

Ági!
Te vagy az, aki helyettünk is megfogalmaztad a helyzetet! Egyszer csak megtörtént!
Ha valaki még nem kóstolta pl. a szusit (vagy más számára ismeretlen ételt), csak hallott róla és látta itt-ott, az mondhatja, hogy ő márpedig sosem fogja megenni, bármi lesz, egészen addig, míg bele nem kóstol. Ha megkóstolta, akkor tud véleményt alkotni. Ha meg meg sem kóstolja, akkor miről beszélünk???
Ennyit erről a popós képről! Szerintem bolhából elefántot csináltatok!
Legközelebb lehet, hogy más is lesz rajta, no! Ki tudja! Úgyhogy rettegjetek!!! :)))

Azt gondolom, hogy formai jegyei ellenére semmivel se volt extrémebb tábor ez, mint az előzőek - már ha azt veszem, hogy az előzőeket éppúgy lehetett komolyan venni és negligálni, ahogy ezt. Ha valaki azzal a céllal jön táborba, hogy ott amit lehet, ellessen, tanuljon, mindeközben a közösség tagja legyen és jól is érezze magát, akkor a közösség már csak olyan, hogy a hangulatával húzza, sodorja az embert. Parasztosan egyszerűen: ha jól érzem magam, akkor megyek szaunázni, fürdőbe, akkor nem ügy levennem az utcai gatyát, ha a homokban dolgozom, akkor megeszem a paradicsomlevest, ha az van ebédre, és iszom az ágyas pálinkát az esti elemzés után. Annyira azért ez nem bonyolult. :)

Igen, és pont ezért nem írok én arról, hogy "ha én ott lettem volna, én ezt meg azt csináltam volna...". Mert nem voltam ott. Ugyan mit tudhatjuk, hogy mit csináltunk volna, és mit tudhatjuk, hogy azok, akik ott voltak mit éreztek, mikor sem ők nem tudják se maguknak, se nekünk megfogalmazni?

Úgy érzem, hogy eddig Ági az egyetlen, aki ráérzett ennek az egész csoportképes dolognak a lényegére.

Szabolcs, amiről beszélsz, mérföldekkel van attól, amiről én és amiről a táborok, találkozások, vagyis maga az estiskola. El kellene gondolkodnod azon, hogy vajon mi hozza elő belőled egy csoportkép kapcsán ezeket a gondolatokat. Lehet, hogy bennem - és azokban, akik a csoportképen vannak - van a hiba, hogy ha van egy ilyen helyzet, akkor nem a kibúvókat keresem, és nem azzal akarok kitűnni a csoportból, hogy míg mindenki meztelen, majd én akkor bundabugyiban leszek, mert ez nem egyéniséget fejezne ki, hanem idétlen lenne. Ez nem gyávaság vagy bátorság kérdése. Mindenesetre mondom, amit írsz az olyan agyalás, amit nem tartok nagyon produktívnak, és ha valami vizsgálandó, az a te hozzáállásod, ha valóban ilyen, ahogy itt leírod, mutatod.

Szerintem azok akik nem voltak ott a táborban, és nem volt lehetőségük a csoportképen részt venni, azok nagyon könnyen kijelenthetik, hogy ők bizisten oda nem álltak volna a popós képhez. Ahogy olvasom a hozzászólásokat- főleg azokét akik részt vettek- úgy tűnik, hogy ők se gondolták volna álmukban sem, hogy ez fog kisülni az egészből, és soha nem gondolták volna, hogy ezt hozza ki belőlük a tábor, a tábor hangulata, és a csoport. Ez egy különös hangulat lehetett, amit innen kívülről, annak, aki nem volt ott, nem biztos, hogy érthető és érezhető, és ezért jelenthetik ki többen szilárdbiztosan, hogy nem vett volna részt ezen a fotózáson. Mert nem érezte meg azt, amit ott ők akkor megéreztek... Mint például Mariann, aki szintén nem akart odamenni, aztán hosszas vajúdás után odament. És ő sem tudja, hogy miért. Csak érzi, és nem tudja elmagyarázni annak, aki nem volt ott, és nem érezte ugyanazt.

kedves pedelus bácsi, nem tartom magam lázadónak (és furcsa is, hogy ezt mondod csak amiatt, mert van merszem(kell ehhez mersz?) esetleg egy csoporttal ellentétes döntést meghozni, ha én úgy látom jónak), de azért, mert mások megtesznek valamit, nem biztos, hogy én is megteszem. túl sok mindenre kénytelen az ember kompromisszumok nélkül rábólintani ahhoz, hogy amikor lehetőség van dönteni, akkor ne mérlegeljen. persze ez nem azt jelenti, hogy nem vagyok jó sporttárs, aki csak a saját feje után megy, de vannak igenis pontok, vagy alkalmak, amikor azt lépem meg, amit én tartok jónak. mi lenne, ha mindig arra kódorognánk amerre a körülöttünk lévők, vagy amerre elvárják tőlünk...? egy csoportkép a csoportról szól, amin mindenki rajta van - de ez nem jelenti azt, hogy mindenki egyensapkában kell, hogy legyen :) ha valaki ott ácsingózna melletettek bundában, nyakig felöltözve, az pont azt jelentené, hogy bár ebben a döntésben nem volt egy hullámhosszon veletek, de attól még a csoporthoz tartozik :) ebben rejlik egy csoport ereje, nem pedig a külsőségekben.
és félreértés ne essék, semmi bajom a popós képpel, vagy azokkal akik bevállalták, csupán én nem tettem volna meg, ennyi. ott állnék, és az összes általatok levetett ruha rajtam lenne :)

És képzeljétek, így dolgoztunk, ilyen áldatlan állapotban és körülmények között!!! És elárulom, Pedi kezében egy hatlövetű (6 diák részére), András kezében pedig korbács volt! És ha nem mosolygunk... puffff...
ha mosolygunk, akkor pedig katttt...
... és kattant.... a masina.

Csoportkép!
Ez is az, és a másik (popós) is az. Azért csoportkép, mert mindenki rajta van. Az ötlet felmerült, és egyéni döntések születtek meg egy közösségen belül. Ebből született meg mindkét kép: csoportkép!
Ha nem állt volna oda mindenki, akkor készült volna másik is, és készült is végül 2 db.
De elkészült, mindkettő, nagy örömünkre!!!!
Köszönet mindenkinek!

Hmm...Erdekes...
Itt egy kep, es masok megsem ezt a kepet latjak...

Itt egy kep egy igazi menzel-i szin- es hangulatvilaggal, egy latszolag gondtalan es kulonbozoseguk ellenere egyseges tarsasaggal...de egyeseknek meg mindig bele van egve a szurkeallomanyukba fejjel lefele a meztelen csoportkep...:)
Nincs ezzel baj tulajdonkeppen, csak en nem ertem...

Gabor: Szerintem mas lehetett a dolog hattereben (annak, hogy nem jottel) hiszen elore szo sem volt csoportos aktfotorol...
Sooot....az sem lett elore deklaralva a foto keszitesekor, hogy az az internetre felkerul...mint ahogy nem is az volt az elsodleges celja... Az elsodleges celja a csapat osszekovacsolasa illetve az akttal, mint temaval torteno azonosulas megkonnyitese az "alkotok" szamara volt... Ezt konnyen be lehetett latni (tudom persze, hogy a belatas nem azonos a megertessel es az elfogadassal) es az eredmeny dobbenetesen jo volt (most nem feltetlenul a kepre gondolok :D)!Csapatepito modszernek csillagos otos (jobb mint barmi, amit eddig lattam, pedig eleg sok HR cuccal tomtek mar a fejem)...

Szabolcs: Az en meglatasom szerint - bar a Gabor altal emlitett vallatoszekes tortenetet nem ismerem - ez egy fakultativ tabor, kotelezo programokkal... van ilyen eleg sok a valo vilagban is... A dontes szabad...es persze nincs olyan, hogy nem donthetsz maskent, vagy hogy ne gondolhatnad meg magad menet kozben... Az embernek szerintem elsosorban onmagahoz kell hunek lennie, nem pedig a donteseihez...hiszen ha igy lenne, mind millio lanccal illetve kolonccal jarnank-kelnenk... Peldaul mar eszek halaszlevet, pedig regen nem - de a kocsonyat meg mindig nem kultivalom...persze lehet, hogy egyszer megkinalnak es el fogom fogadni...az is En leszek...
A masik

"Az Elet egy nagy Ut, sok tablaval, elagazassal, csavarral es kanyarral
S meg ha az ut rogos is,
A fo celom, hogy menjek, s menjek tovabb"
....enekelte Stephen Marley (Hey Baby c. szamaban), bar valljuk be, ez igy magyarul nem tul utos...:)

Szerintem ezzel, hogy mindenkigyikonk legyozte a kiskora ota beletaplalt pruderiat, sajat “bunos” teste ellen, ez egy hatalmas lepes volt sajat magunk illetve masok elfogadasa iranyaban, s csak sajat tovabbi utunkat konnyitettuk meg… Lehet, hogy a tieteket nem, de talan…talan egyszer…de mar megint litaniazok…

S vegezetul:
Egy vers, mely a problemamegoldassal nem, csupan csak a felvetessel foglalkozik:

”Megtudhatod most, ha e tárgykörben kutatsz,
mért él föld alatt a rút esőkukac.
Rágódott rég egy kérdésen a földigiliszta:
Miért utálja őt az ember, hiszen olyan tiszta?
Nem volt képes felelni rá sok oktalan állat,
hogy terem az emberszívben undor és utálat.
Végül megsúgta egy csendes esti órán
a svábbogár, azaz német ajkú csótány:
- Hörl mal zu! Én tudok esztet! Nekem van a lakás
Srévizavi a ház mellett, bei dem szemétrakás.
Én látok, ha spacírozni pemászok a házba:
tetejüktől talpukjáig fel vannak ruházva.
Hogyha téged nézlek, so én magamnak is restellem.
Nem szégyellsz te magad, du Schwein, így anyatojt mesztelen?!
Nix toll, nix szőr, csupasz potroh mutogatja!
Muszáj neked strimfli húzni, egy ink meg egy katya!
- Ingem, gatyám sohasem lesz, én ezt meg nem érem!
- Szólt a kukac, s föld alá vitte a szemérem.”

(Romhanyi Jozsef : Kukac-sors)

(lancreakcio meg a delelottre - tudom, h nem up-to-date, csak a munkahelyi dolgok maguk ala temettek ido kozben)

A kiigazítás jogos, nem fogalmaztam elég pontosan.

Kedves Gábor, bocsánat, hogy kiigazítom, amit írsz, mert így olvasva rossz következtetés. Nem torkollott vetkőzésbe a tábor. Azért, mert a tábor közepén egyszercsak az az ötlet vetődött fel, hogy ilyen csoportkép is készül, önállóan induló ötlet volt, és nem a tábor végcélja, jó lenne, ha nem mondanánk olyat, ami nem történt. Az igaz, hogy amikor a homokfürdőben volt fotózás, akkor azt mondtuk, hogy részben a homok miatt, hogy ne koszolódjon, részben a ruházat védelmében célszerű a felső ruházatát a fotósnak is olyanra cserélnie, ami adekvát a feladat megoldásához. Például fürdőruhára. Az talán azért még nem extrém, ugye?

Szabolcs, semmi sem kötelező. Eljönni sem kötelező a táborba. És lehet úgy is hozzáállni a világ dolgaihoz, ahogy te írod, hogy az egyéniségünket azzal próbáljuk megmutatni, abban éljük ki, hogy "lázadunk". Mivel nem kötelező részt venni a tábori munkában, azt gondolom, hogy azokkal a feladatokkal nincs baj, amikkel ott szembesülünk.

Még valamit. Akkor lenne igazad, és akkor lenne min elgondolkodni, ha akár én, akár az ofő kivonná magát bármi ilyen helyzetből, vagy feladatból és utasításszerűen mennének a dolgok. Ha annak az indoka, hogy egy helyzetet, feladatot, szituációt kikerülünk annyi csak, hogy nem, az nem az én dolgom, azzal nem nekem kell mit kezdeni.

Az picit vicces, hogy néha úgy hangzik, amit írtok, mintha kötelező lett volna akt táborba jönni.

Itt szeretném leszögezni, hogy senki nem zaklatott amiatt, hogy nem ültem be a sorba a kamera elé, meg azt is, hogy azt persze nem tudhattam, hogy vetkőzésbe torkollik a mostani tábor, nekem az akt fotózás maga olyan, amit nemigen tudok tábori körülmények között elképzelni. Szóval nem tudtam, hogy mi lesz a táborban, csak úgy gondoltam, hogy ez nem nekem való tábor. Könnyebbnek tűnt előre nemet mondani az egészre, mint odamenni és számtalan ilyen döntést meghozni. Merthogy szerintem itt a csoportkép csak egy jól felmutatható szimbólum. Szerintem a három nap során rengeteg ebbe a tárgykörbe tartozó döntési helyzet merült fel, ahol lehet sodródni, vagy szembemenni és ez most nekem túl strapás lenne.
Szóval a feladat amiben én nem vettem részt nem volt túleröltetve és a mostani táborról is lehetett tudni, hogy aktos, ennek fényében elmenni, vagy sem.

Gábor szerintem te nem vagy gyáva; egyszerüen tudod, hogy mi az ami neked nem fekszik, és ezt fel is vállalod. Igazad van, ez a normális. és bban is igazad van, hogy ehhez talán több bátorság kell.
Persze, az ember, a hangulat, vagy a csoport hatására tologathatja a korlátait, ettől függően még kerülhet olyan helyzetbe, ahol azt kell mondania, hogy ő nem tovább, és szerintem egy ilyen táborban furcsa, ha azt mondja a pedellus, hogy bármit is kötelező, legyen az feladat, vagy csoportkép, vagy bármi. el kell fogadni azt, hogy egy csoport nem arról szól, hogy mindenki fejjel előre, csak mert mindenki fejjel előre. valószínüleg mi is tudnánk olyan feladatot kitalálni, amit a pedellusnak nem igazán akaródzna :) szerintem egy csoport akkor egységes igazán, ha ezeket a döntéseket is elfogadja, és megtiszteli azt, aki ki meri mondani, hogy ha neki valami sok.
illetve vannak frappáns megoldások, pl ruhában oadaállni a pucér osztlytársak közé (mert adott helyzetben én ezt tettem volna), vagy, Gábor feladatánál, háttal beülni a kamera elé, és marslakó nyelven halandzsázni a világnak - de ki tudja, hogy ehhez mit szólnának? akik komolyan veszik a feladatot, lehet, hogy hőbörögnének, hogy te miért vicceled el, és akkor meg amiatt kellene magyarázkodnod, hogy te csak így tudsz felzárkozni ezen a vonalon a csoport elvárásaihoz? és egyáltalán, miért is kellene magyarázkodni? hol marad a tolerancia egymással szemben?
az utolsó mondatodon pedig el kellene gondolkoznia a pedellus bácsinak, hogy ha ők erőltetnek feladatokat, stb, a táborban, akkor lehet, hogy elriasztanak (mint ahogy Gábort is) nebulókat egy-egy alkalomtól...

Szerintem visszaérkeztünk az igazi lázadó problémaköréhez. Ahhoz kell nagyobb bátorság, önállóság, hogy felvállald a bátor tettet, amit a többiek megtesznek, vagy ahhoz, hogy vállald a "gyávaságod", a különállásod?
Ahhoz, hogy beülj a kamerával szembe és beszélj a világnak, vagy ahhoz, hogy megmondd a társaidnak, hogy te ezt nem akarod/tudod megtenni. Ahhoz, hogy őrült mód szemberohanj a kamerával, vagy ahhoz, hogy ott maradj a falnak támaszkodva, egyedül. Ahhoz, hogy beállj 8 másik meztelen közé (felvállalva meztelenséged és egyben némiképp elbújva a többiek között), vagy ahhoz, hogy megmondd a társaidnak, hogy te ezt nem akarod/tudod megtenni.
Az igazi gyáva, mint pl én, azért nem ment akt-táborba, hogy ezt a döntést ne kelljen most meghozni.

A két dolog nem ugyanaz, nagyon nem. Gábor esetében nem egy szabadon választható fakultatív programról volt szó, hanem egy feladatról. Feladatot nem megoldani az más, mint amit írsz. A csoportkép is más, mint hogy elmegyek-e fagyizni a csapattal, vagy inkább pacalt eszem. A csoportkép lenyomat, és mint olyan kétféle hatása van, az egyik ott rögtön érvényesül, a másik lehet hogy csak évekkel később.

Mariann: ha valaki a másik csoportképből kimaradt volna, akkor az tényleg rossz szájízt hagyott volna többiekben? mert nem lenne csapatjátékos? nem az a lényege a dolgoknak, hogy magunk döntjük el, mi az amire rábólintunk, és mi az amire nem? és hogy ez egy jó csapatban mindig szabadonválaszható? hiszen ez nem egy focicsapat, ahol egy a lényeg, így nem mondhat senki sem nemet - ez egy osztály, ahol az egység a fontos, és nem pedig az, hogy mindig mindenki rábólintson ugyanarra. Gerlei Gábor írta annál a képnél ezt: "kilógni belőle meg még annál is kínosabb, mint amikor az első táborban nem ültem be a vallatószékbe." miért is? nem dönheti el, hogy amit a többiek jó mókának tartanak, az neki valamiért nem tetszik? (bár ennyiből nem derül ki, hogy csak ő érezte kínosan magát, mert nem ment bele, vagy a többiek éreztették-e ezt vele)

Jó csapat gyült ott össze, tudom.

Hát igen, úgy látszik, hogy az előző csoportkép jobban megmozgatta az embereket.
Azt mindenesetre hozzá kell tennem – mivel a másik csoportképhez nem írtam – hogy ehhez a fotóhoz lényegesen könnyebb volt odaállnom.
Azért azt mindenkinek mondanám, hogy szerintem senkinek nem volt olyan könnyű ledobni a ruháit és odaállni a gép elé nyolcadmagával (remélem jól számoltam, ha nem akkor, bocsi), nekem legalábbis nagyon nehéz volt.
A fórumban már írtam erről, hogy nagy volt bennem a kétség, őrlődtem rendesen, hogy most mi legyen? Ha kimaradok az sem jó, ha oda megyek az meg… nehéz leírni, elmondani, hogy mit érzetem akkor… most ez kicsit érthetetlen, bocsi. Nem tudom megfogalmazni, vagy nem akarom, nem tudom. Na, mindegy, de végül győzött a csapatszellem, és csak oda mentem.
Nem volt könnyű, de megcsináltam/megcsináltuk, és utána határozottan jobban éreztem magam. Komolyan.

szóval senkiben nem indított kérdéseket,gondolatokat ez a színes,vegyes,vidám társaság? Pedi-glen :) igen-nagyon jó, mókuskerékből kikapcsoló és stresszoldó ez a hangulat!!