Ez egy 760*700-as fotó, hogy lássam mit mutat. Azért maximális, mert ez a képméret itt a maximum (nincs vele baj!) , negatív, mert negatív, hogy jól lássam az oldalon, kapor, mert kaporvirág alulnézetből :)) De amúgy is fel akartam tölteni ezt a fotót is - csak nem tudtam eldönteni, hogy pozitív vagy negatív fotóként és teljesen négyzetesben jött volna, meg talán alul a "piszoktól" megszabadítva...
Ezt a képet juszt is besorolom, hogy elemezhessem, mert ez egy olyan kép, olyan hatás, ami nagy elődöket sejtet, és én azért örülök ennek a képnek, mert esztétikailag egy jó játék. Lehetne pontosabb a dolognak a kivitelezése, ezt nem kétlem, de fontosnak tartom azt, hogy ezekkel az irányokkal is foglalkozzunk, mert ez egy építőkocka. Ez az építőkocka ahhoz kell, hogy mi történik akkor, amikor a tömegelhelyezéssel játszunk a képen. Hogyan tudja ellensúlyozni ennek a kapornak a nagy, robbanékony virág részét a hátsó kórósabb rész, és hogy ez az egész tömegelhelyezésben hogyan tud működni. Azt gondolom, hogy egészen jól megoldottad ezt a dolgot. Ez fontos. Vegyünk a kezünkbe egy virágot, és aztán nézzük meg, hogy hova tudjuk azt forgatni, és ott mi történik. Nem olyan egyértelmű ám ez a gyakorlatban. Nincs baj azzal a kis szöszölődéssel sem, szóval az egész úgy jó, ahogy van. Nekem ez egy 3 csillagos kép, és meg is adom rá. Több bátorságot várnék már azért Istvántól. Mi elkezdtünk egy munkát, István, és ezt a munkát nem lehet az örökkévalóságig húzni, pontosabban lehet, mert a szabadság a te kezedben van, csak tudod, ez olyan, hogy félig üres az a pohár, vagy félig teli. Ez nézőpont kérdése, és most az a kérdés, hogy István lusta és bátortalan, vagy elfoglalt, vagy érlel magában valamit. Azért, most már lassan kellene teríteni a lapokat. Hosszúra nyúlik ez a szabadság, és a végén még el fogod veszíteni a kapcsolatot a valósággal. Magyarán leépül azért ez a dolog, ez a kémia nem marad örökké fent, ez nem egy stabil állapot, hogy az ember megtanult valamit, és az működik. Egyelőre még nem tartunk szerintem itt. Azok az ismeretanyagok, ahová eljutottunk, meg azok a bátorságpróbák, amiket már megléptél, azok mint egy kis csigácskának a szarva, vissza is húzódhatnak. És ez most nem lenne szerencsés. Szóval, István, azt mondom, hogy ez egy nagyon jó kép, és most már szeretném azt látni, hogy elkezdünk újból dolgozni, és nem csak az íróasztalfiókból keresünk dolgokat, és a technikán elmerülünk, meg elmerengünk. Tessék dolgozni, várom! (hegyi)
értékelés:
Na akkor a fiadnak mondom, hogy az apja is értse, hogy menjen oda az apjához, szorongassa meg a tökeit, hogy kezdjen el dolgozni.
Köszi Zsolt, és megint igazad van, meg még mindig igazad van, és értem is. És szerintem negyedig sincs az a pohár, nem az önhitt vakság von el :)) Igen, az idő, tanulnom kell mást is folyamatosan, túl sok minden van... De nem akarok itt magyarázkodni, majd sörözés közben :) Valamennyi fotó készül most is, csak ami nem megy át ez én szűrőmön, azt nem teszem fel, ha csak nincs kérdésem vele kapcsolatban. De ez nem önhittség, hogy tudom... és van egy szint, amit stabilan kellene hozni. És pontosan értem és érzem, hogy bomlik le a megszerzett ismeret gyakorlás nélkül... mindenben. Fiamnak is mondom mindig, hogy abban leszel jó, amit gyakorolsz... :)
Ez igen, nemhiába dicséri a Hegyi!