A képnek nem véletlen van címe, és itt a látszótéren bizonyos értelemben a cím része a lecke, illetve adott esetben az aláírt megjegyzés. Az alkotó joga, hogy indítólökést adjon a néző asszociációinak. Persze adhatja neki a konstrukció III. címet is, vagy azt, hogy nincs címe, de ha ad támpontot, az nem baj, sőt. Végülis a fuvar arra megy ki, hogy "megfoghatatlan" információkat, érzéseket, hangulatokat, mentális sémákat adjon át az alkotó a befogadónak.
Persze a képnek önmagában is meg kell élnie, egy cím nem visz el a hátán egy vacak képet.

Egyébként ennél a képnél a képen átfutó ritmus annyira erős, hogy itt szerintem az idő asszociáció magától is megél, nem (csak) a lecke hozza magával.

Köszönöm a válaszokat. :)

Az össz véleményem az egészről az, hogy túl sokat befolyásolja az emberi gondolkodást a lecke címe. Ha Krisztina nem időt akart volna ábrázolni, hanem csendéletet, most az összes hozzászólás más-más alapról indulna el, máshogy közelítene a képhez, és ugyanúgy működőképes lenne a kép.
Ennyiből érezném előnyét, ha nem lenne ott mindig a kép fölött a témája. Mindenki el tudná dönteni, hogy a maga kis világában hova helyezi el a képet és milyen jelentést társít hozzá.

Helo!

(Érdekes és jó volt olvasni a hozzászólásokat! bocs hogy így kezdem)
Tetszik a fotód, és működik is. Jókat mondtak az urak, annyit tennék csak hozzá; szerintem kicsivel több tér kellene/kellhet a jobb szélén.. Hiszen, tényleg látszik a karók ködbe, homályba vesző sora és együtt értelmezve a nézeteddel, mint minden éles váltáshoz kell idő, tér (fejben lélekben akár). Így szűken nekem feszültséggel teli, ami szerintem nem illik a jelen látványhoz. Természetesen tartalmi síkon magyarázható. Még gondolkodom.. :) Vágva azt hiszem megszűnne a folytonosság, a periodikus jelege és csak rétegek maradnának..
A lényeg, hogy tetszik! :)
üdv

Igen én is láttama képszélen a további karókat, csak nem jött le a képről, hogy az az előző folytatása és nem csak egy másik szölősor a háttérben. Csak kérdés: nem lehetett kihelyezkedni, hogy a kanyarodás is kijöjjön? :)

A szöllőnek egyébként van még egy idődimenziója szerintem: hosszú évek törődése után terem, és terem rendületlenül, évről-évre... Ilyen értelemben is van a témában egy ritmus szvsz.

Köszönöm a hozzászólásokat!

Nem akartam vágni belőle jobb oldalon, mert valójában nem ér ott véget semmi, csak vesz egy éles kanyart - mint időnként az, amin keresztül az időt érzékeljük: az életünk... Váratlan kanyarok ezek.

A köd nekem nagyon sok mindent jelent, megfog a hangulata, a ködös napokra valahogy nagyon élénken emlékszem, réges-régről is. Talán mert olyankor valahogy festőibb a világ, mint valójában.

Ismétcsak szerintem:
Valóban érdemes lenne kifuttatni a szélén, mert megzökken az oszlopok ritmusa, és monotonitása a hirtelen befejezéssel.

Én nagyon vagdosós alkat vagyok, és azon töprengek inkább, hogy nem-e ment volna át a kép jobban pl. Istvánnak, ha letakarom a felső, legvilágosabb részt?
A másik töprengésem a kép - idő kapcsán, hogy ez a ködbe vesző idő... Ködbe tehát múltba? Vagy az ismeretlen jövőbe? Képileg ugye balról jobbra menne az idő, ez a jövő ködösségére utalna. Az oszlopritmusok ellenben sűrűsödnek jobbfelé, amit megint kétféleképpen élhetek meg: egyrészt a múltbéli dolgok az emberben összemodódnak, ködösödnek, egymáshoz közelebbinek, közel egyforma messzinek érezzük a régi dolgokat (hiába no, öregszem :), másrészt ennek másik vonzata, hogy az ember úgy érzi egyre gyorsuló tempóval rohan az idő, gyorsabb a ritmus.

Közösítve a hatást itt a jövő a ködös, az idő gyorsul, és megfelelő irányban balról jobbra tellik. Vagy túlokoskodom?

@Gergő az idő tipikusan olyan dolog amit az ember egyre jobban észrevesz ahogy korosodik. Először csak az órán tűnik fel... Lesz ez még így se, hidd el! :)

Gábor, akkor jól gondoltam, hogy az oszlopok perspektívája adja számodra az időt :)

Nem dolgom az alkotó helyett, úgyhogy csak a magamét:
Ezen a képen egy ritmus van, akárki meglássa. Néha kicsit sűrűbb, máshol ritkásabb, nap nap után, egyik perc a másikra. A távolabbi részek ködbe vesznek, a közelebbiek jobban látszanak, mi ez, ha nem az idő? Ezért gondolom, hogy jobb lenne, ha kifutna.

Gergely, bár én éppen azt fejtettem ki, hogy miért nem érzem a leckébe illőnek, azért hadd segítsek annyival, hogy én például úgy értelmezem a leckéket, hogy nekem mint mond az a téma. Tehát nem egyetemleges tartalmakat keres, hanem egyénit. Ebből megközelítve bárkinek jelenthet sokmindent az idő, és annak testvérei: valaminek az elmúlását, valaminek a történését, valaminek a változását, stb... Írod, neked az óra jelenti egyelőre az időt. Persze, ez is egy elfogadható megközelítés, és ez a megközelítés olyan általános, hogy nagyon sokan meg fogják érteni :) Minél jobban egyéníted, annál kevésbé fogják megérteni... mint ahogy most én is kiestem e rostán, de Gábort megszólította, és tudta azonosítani az idővel e fotót (feltehetően ködszerű képi, és az oszlopok irányult perspektívájának metaforájával) Azt hiszem, amikor dolgokat szeretnénk jellemezni, akkor összességében nem is lehet megtenni azt, hanem a részleteit elkapni. És kinek melyik részlet hordozza az érdemi információt - ebben eltérhetünk egymástól. Valahogy így látom.:)

Kérlek, segítsetek :))
Talán tapasztalatlanságom, talán életkorom révén, de nem igazán értem a kép és az adott lecke közötti kapcsolatot. Rendben, én annyira primitív is vagyok, hogy az időt máshogy sem tudom ábrázolni, csak egy órával :D

Segítene valaki értelmezni nekem a kép jelentését?

Tetszik a fotód, a filozófiai gondolatok pedig külön!
Viszont a fotóról nekem nem a tér-idő összefüggés ugrik be, hanem a meterológiai időjárás. Van egy nagyon régi vicc az időről, hogy mi az összefüggés a tér, az idő és a tömeg között? = Ha jó az idő nagy a tömeg a téren. (Bocsánat azoktól akik unásig ismerik :) Én leginkább így tudom kapcsolni ezt az egyébként nekem is kifejezetten szimpatikus fotót a múló időhöz, talán mert sokkal erősebb az időjárás vizualitása a fotón... Természetesen tévedhetek is.
A leckén gondolkodva, inkább évszakok... no persze az évszakok lecke is valahol nagyon közel van az időhöz... Maradjon zárszónak a nyitó, hogy a fotó tetszik!

Szerintem ez egy frankójó megoldás erre a leckére, képnek is remek, de a jobb széléről annyit vágnék, hogy tényleg végtelen legyen az idő. Így most igencsak végesre van szabva az időnk.