Hát éppen nem mézeskalács...
Erről a képről nekem Rajkin jut eszembe, akinek egy híres szállóigéje lett az, hogy „válámi ván, de nem az igázi”. Ennél a képnél is ez a helyzet, hogy minden eszköz ott van, olyan, mint egy festő palettája: ott van a piros, a kék, a zöld, a sárga, mindenféle színek, amiből bármit lehet festeni. Ennél a képnél is megvan a fenyő, a kisház, a térélmény, megvan a hó, a bokrok, de valahogy az egész mégsem áll össze. Nekem ez nem mese egyelőre. Ez valami, ami még nincs kész. Hogy mitől lenne kész... lehet, hogy ez a kép ebben a beállításban, ahonnan lefotóztad, nem lesz kész. Tudom, hogy hülyén hangzik, amit mondok, de nem minden szituáció alkalmas arra, hogy lefényképezzük, még akkor sem, ha akkor, amikor ott vagyunk, az élmény megvan. Az élményben benne van az is, hogy baktatsz ezen az úton, tudod, hogy oda fogsz menni, ott meleg lesz és finom, jó idő, mert ez mondjuk egy vendégház, vagy a barátaid lakhelye, vagy csak egy elhagyott ház, és benned van az, hogy izgalommal mész ezen az úton, hogy vajon mit fogsz ott majd találni. Szóval sok minden történik az emberrel útközben. De ez nincs rajta a képen. Azért, mert az arányok elvittek téged most. Itt határozott döntést kellett volna hoznod azt illetően, hogy mi érdekel téged jobban: a fenyőfák, amibe egyébként is belevágtál, tehát már így is jelzésértékkel vannak jelen, mert lényegesen magasabbak, vagy a kisház érdekel, vagy a fenyőfa, a kisház, és ennek a susnyásnak a hatása együtt, vagy a kisház és a mögötte lévő dolog? Ezt a döntést meg kell hozni, és felállítani magadban egy olyan fontossági sorrendet, hogy mi az, ami a legfontosabb ezekből, amikből most a képen szerepelnek. Most minden együtt rajta van, és ettől nincs eldöntve, hogy mit akarsz nekünk mutatni. Szépnek is mondhatnám, bár azt vegyük észre, hogy a képnek a fele legalább információt nem hordoz, van egy szürke egünk. Talán ott ha felhők vannak, ilyen mácsais felhők, akkor még valami mocoroghat, de akkor se lenne kész a kép. A döntési probléma akkor is meglenne. Ez nem csak annak a függvénye, hogy most az időjárással szerencsénk van-e. Persze természetfotó nagyon sok mindenben szerencse kérdése is. A gyerekkort is értem én, bár azok a rádióadások, amiket magadról csináltál, amiket várok egyébként, hogy folytasd, erről a fajta Gerleiről keveset mondtak. Lehet, hogy van ilyen Gerlei is. Ha pedig nem a Gerlei gyerekkoráról mesélünk, akkor itt valami tévesztés van a leckével, mert a lecke a gyerekkorról személyesen próbál szólni, az lenne a jó. Ismétlés. (hegyi)
En egyetertek a 'kep alairas kenyszerrel' mert azt gondolom sajatos helyzetet jelent. A leirasodbol kiderult, hogy hol keszult a kep, kiderultek a korulmenyek es szamomra ez egy olyan informacio ami egy tajkepet sokkal befogahatobba tesz. A kep onmagaban mukodik, vizualisan nincsen semmi baj vele - csodalatos foto! Ugyanakkor az is nagyon fontos, hogy mikent ballanszirozd (ne haragudj, de az angol kifejezes ugrik be) ' the owner of the image' ami tag fogalomnak hangzik de kozel sem az.
Azt gondolom, hogy itt nincsenek szabalyok - pont az a lenyeg, hogy a szoveg hasznalataval Te magad, az alkoto adsz egy iranyvonalat, epitesz kontextust a kep kore.
Szerintem sikerult vizualisan atadnod amit szerettel volna, a prezentacio ugyan olyan fontos. Fotografiat elvetve latsz szoveg nelkul. Gondolj bele, meg a facebook kepeidet is kitoltod cimmel, magyarazattal.
"Image Music Text" - Roland Barthes
Essays selected and translated by Stephen Heath - egy fantasztikus olvasmany. Ha van ra lehetoseged kolcsonozd ki, vedd meg!
Velemenyem szerint az a csodalatos a fotografiaban, hogy alkotunk egy kepet es kepesek vagyunk utana 'jatszani vele' - en sokat nyomtatok. Amikor a kep a kezedben van, van lehetoseged kiprobalni dolgokat vele, hogy nezne ki ha?? es ebben a kontextusban a kep cime, alairasa mar mas tenyezo - hiszen te vagy az ura annak amit alkottal.
Ami a falon jol nez ki, az jol nez ki az interneten is.
Orulok, hogy leirtad a kepet - a tortenetbol maris gazdagabb lett a prezentacio.
ps.: megneztem a tobbi kepedet is - nagy szep tajkepek! irigy vagyok az elmenyre!