Napüdvözlet

Na, hát itt van egy olyan fotó, aminél azt mondom, hogy hajrá, hajrá, hurrá, hurrá! Egy nagyon jó képi megfogalmazást látunk, abban nem vagyok száz százalékosan biztos, hogy ott vágtam volna a tetejénél, ahol most: vagy többet adtam volna belőle, hogy ne legyenek ezek a fa-lombkorona formák vágva, vagy pedig vágtam volna annyira, hogy az égből semennyi se maradjon. És itt azért nem annyira jó, hogy picit dől a horizont, ezt a minimális javítást mindenféleképp megérné a kép. Viszont a gesztus, a játékosság, ez a hetvenes évek, és lementünk a Tisza-tóhoz, és apával a nagy indiántánc után bementünk a tengerbe üdvözölni a napistent, ez nekem nagyon rendben lévő történet, nagyon szeretem, és azt hiszem, hogy attól válig izgalmassá, hogy a gyerek és felnőtt között mindig van egy ilyen tanulási folyamat, aminek nagyonis fontos alapja az utánzás. De mégiscsak a különbözőségek miatt lesz ez a kép szép: az, hogy a kiskrapek háttal áll a fénynek, az, hogy más irányt mutat, máshogy mutatja a maga felszabadultságát. És ez az, ami a nézőben azt az érzetet kelti, hogy apa is megtalálta a maga boldogságát, meg a fiú is. Tehát mind a kettő szabad. Köszönöm szépen. (hegyi)
értékelés:

Hozzászólások

22
Értékelem!

Akkor még nem, de eztán figyelni fogok a térre, kompozícióra meg ilyenekre. Köszi!

18
Értékelem!

Na ez már tetszik. Korrekt kompozíció, jók a fények, a modellek, a gesztus.
Extrapluszpríma, hogy a fiatalabb modell a napnak háttal áll. Ha ős is a nap felé nézne, fele annyit se érne a kép. Szerintem.
(Fent még egy lehelletnyi tér kéne, hogy a fák beférjenek.)

Új hozzászólás