Ágnes egyszer már nekiállt ennek a bélyeggyűjtemény fotózásnak, és rádióból is tudjuk, meg a mostani kép is mesél róla, hogy ezek érzelmi helyzetek számára, és mint olyan, nem egy könnyű megközelítés, hogy egy olyan bélyeggyűjteménnyel, ami nem az övé, hanem valakié, aki fontos számára, kezdjen valamit képileg, és ez belekerülhessen a képbe. Én azt gondolom, hogy ez most itt sikerült. Azért – és nézzetek el nekem, hogy megint szubjektív lesz, amit mondok -, mert az a vörös, amit itt most látunk nagyon erős, nagyon határozott üzenet, nagyon határozott kiáltás. Az, ahogy a háttérben megbújik egy hüvelyujj, amivel tartja ezt a papírt Ágnes szintén egy erős jelzés, és az a válogatás, amit itt látunk, jól illusztrálja, hogy ez az egész gyűjtemény akkor, amikor, mint gyűjtemény, összeállt, a gyűjtő számára is egy érzelmi megközelítés volt: „Nem cserélek”. Az, hogy valakinek a lenyomatát keressük a gondolatainkban, a gesztusainkban, vagy a valóságban, tulajdonképpen fölcserélhető. Ezek az üzenetek azért fontosak számomra, mert az ember a saját magának a meghatározásánál nagyon fontos az, hogy helyére tudjon tenni kapcsolati helyzeteket is: apámmal, anyámmal, testvéremmel, elsősorban tehát a rokonsággal, majd a bővebb körrel, a magunk által választott barátokkal. Ugyanis ha ez nincsen a helyén, - és ezt most kifejezetten alkotási szempontból mondom-, akkor az alkotásnál nincs meg az a paletta, az a széles sáv, amiben mozoghatunk, amikor bármilyen élmény feldolgozásával kerülünk szembe. Akkor mindig lesznek olyan lelakatolt, leláncolt helyzetek, olyan bezárt ajtók, amik nem engednek minket közel kerülni a saját megélt élményeinkhez, azokhoz a mindennapi élményekhez sem, amikkel nap mint nap találkozunk a jelenben, és amik mondhatóan csak rólunk szólnak. Tehát ha van fontossága ennek a leckének, akkor talán ez, és én úgy érzem, hogy Ágnes elindult egy úton, és ez egy nagyon jó képi megoldás, nagyon csodálom, hogy nem jött hozzá hozzászólás. Meglep, és egy kicsit mintha úgy érezném, hogy mindenki a kis hordóján áll, és mondja a kis szónoklatait, és nem nagyon figyel oda a másikra. Most ennél a képnél kifejezetten ezt gondolom, hogy jó lenne, ha beszélgetnénk akár Ágnessel erről a képről, fontos lenne neki is, nekünk is. Nem hiszem el, hogy akármelyik fotós lánynak, vagy fiúnak ne lenne ehhez saját kötődése. Ne azt várjátok már, hogy Hegyi elemez, és akkor majd jól elolvassuk a szoba magányában, aztán hümmögünk, tessék visszajelzéseket adni egymásnak is. Három csillag, a leckemegoldás azért nincs meg, mert szeretném, ha ezt a dolgot Ágnes forgatná magában. (hegyi)
értékelés: