Feketéllőn, hóban, homályban,
A pláza fénylő ablakában
Vacog, remeg

Két bácsi, rongyba bugyolálva;
Hirdeti fájón e világba:
Nincs szeretet.

A boldogság múló villanás,
Otthonunk alig pár IKEÁ-s
Papírkarton.

Nincs megbocsátás, nincs second chance,
A betonlapon szétfröccsensz,
Nincsen pardon.

Nagybajuszú kövér tintapaca
Egy hamis statisztika alatt:
„Minden rendben…”

Dúdolgatja zuhanás közben
A társadalom nagy bőszen
„Minden rendben…”

Magyarország jobban teljesít,
A közmunkaprogram nemesít,
Higgyél ebben!

Szemed szorosan tartsad lehunyva,
Há’, kettő, egy másodperc múlva
Képzeld magad

A kedvenc pihenőhelyedre!
Egy gát töve, árfolyam medre,
Védett falak.

Rajtuk egy piros-fehér-zöld tag:
„Egyes állatok egyenlőbbek”
Véres szavak.

De Te biztonságban vagy, ne félj!
Magyarnak mondott, hős keresztény
(-nek mondott).

Szíved nem rágja buziféreg,
A fű szerinted idegméreg,
Mi megrontott

Egy nemzedéket. Sittre velük!
Erős magyarságot nevelünk!
Büszke népet!

Ahol a kopár szív sarja, mint
Tikkadt birkanyáj legelészik,
S halkan béget.

Kinek nem tetszik, nyelvét metszik,
Vagy ha nem tette volna eddig,
Most még léphet.

Most még.

(13-12-8)

Hozzászólások

Nem saját, ahogy írtam is a Pink Floyd Animals lemezéről a Sheep című számban van egy géphangú betét, amit megpróbáltam lefordítani, érdemes egyébként meghallgatni, ha valaki nem ismeri. A közepével sincs nagy gond szerintem, csak erősebb a két vége.

Aureliano, ez kiru ez a vers :)

:D

Aranyos "válaszferdítés". Saját netán?

Köszönöm a vizuálkommentet. Ha nem is ilyen erősen, de egy gyenge lehasalását én is érzem a dolognak valahol kábé a 2/3ánál; az elejét meg a végét meg ugyebár Rimbaud és Arany nemesítik.
Alkalmazott költészet, vagy mi a szösz - az Emberi Jogok Világnapjára "kellett" írni valamit, és sajnos utolsó pillanatban eszméltem, hogy nem nagyon tudom megfogni a témát, de addigra már késő volt. Következett a szokásos (nekem sajnos) fáradságos-izzadságos szókovácsolósdi, és hát lőn,ami: kicsit nagy lett a szórása a dolognak.

"Az Úr az én jó Pásztorom, és nem szűkölködöm.
Ő füves réten nyugtat meg, hol csendes víz ömöl.
És fényes késekkel szabadítja lelkem ki,
és magas helyekre visz, hol kampón lóghatok,
és báránybordává változtat
de íme, nagy az Ő ereje, és nagy az Ő éhsége,
és mikoron eljő a mi időnk, mi alázatosak,
nyugodt elmélkedéssel és nagy odaadással,
mesterévé válunk a karate művészetének,
és ÍME, fellázadunk, és akkor
könnyben áznak majd a rohadékok szemei!"

Hát ez nagyon fasza lett, akartam írni az első hat szakasz után, de aztán meg elbizonytalanodtam a folytatástól. Azt túl közvetlennek érzem, mintha ott az alkotót elkapta volna valami olyan, amit iskoláskorunkban éreztünk utoljára, amikor tudtuk, hogy a Jenci egy pöcs és utolsó g...ség, ahogy előreáll a sorban és közben gonosz vigyorral hív fülesbagolynak, és hiába vagyunk fényévekkel felette, mégis magunkból csinálunk hülyét, ahogy a felháborodástól dadogva próbáljuk a tervezett elegáns visszavágást artikulálni és mindenki már csak arra fog emlékezni, ahogy mi vörös fejjel habogunk. Aztán a vége megint fasza. Szédül, elbusong, s lehull a porba, melyből vétetett. Tikkadt birkanyájak vagyunk mindahányan és erről eszembe jutott a Pink Floyd Sheep című száma, amiben van egy betét, ami ideillik, ha megtalálom, egyszer próbáltam már ferdíteni.

Új hozzászólás