Kedves Látszótársak! Minap akadtam erre a remek Látszótérre, és igazán megtetszett! Megírtam a bemutatkozásomat, a profilomban megtekinthetitek. Vizuális megjelenésemet sem halogatom soká, és a honlap szellemisége szerint küldöm először az arc nélküli önportrémat. Úgy gondoltam, hogy címnek mindig a lecke nevét adom. Igaz, ez így nem ad plusz gondolati töltetet a képhez. Ha hibás lenne ez az elképzelésem, Zsolt feltehetőn értesít róla. Vagy eleve a leírásba rejtem el a címet, hogy az ne vezessen meg... (Ennek a képnek amúgy pl. a Maga címet adnám.) Megpróbálom betartani az ajánlott utat is, bár nagyon megkísértett pár téma már előre.
Jelen képről: Összegyűjtöttem magamról azokat a hétköznapi jelzőket, amiket feltétlen el szerettem volna mondani. Nem a külsőségeimről, nem a munkámról, hanem magamról. Egy dolgot elfelejtettem beletenni, mégpedig hogy teljesen bizonytalan vagyok mindig mindenben... (vagy mégsem?)
Fényképező: Nikon D60, 18-55 alapobjektívvel, 18mm, f11, 1/80, iso800 beállítással. Utómunka: tükrözés, desature, vágás, átméretezés (egy öreg Photopaint verzióval) Készítés dátuma: 2012.02.09.
Köszöntünk István a Látszótéren, jó kis leckemegoldás ez, nekünk adod a barackmagod, én is szeretem, nagyanyámnál törtük nyáron, jó móka volt. Amit nem teljesen érzek eldöntöttnek, hogy ha a kép 3 irányában szűk, épphogy beférős, miért nyílunk felfelé ekkorát? Hozzám közelebb áll a feszességnél a líra, ezért nagyobb teret adnék, ha én lennék, de el tudom fogadni a tényközlést is, viszont ha ekkora a svung, ami felfelé kivisz, akkor hirtelen nem biztos, hogy pontosan oda nézek, ahol a téma lényegét keresni kell. Most valahol a maghéjak között van a központ, miközben egyértelmű, hogy a tenyér az, szóval ezen majd később még kell finomítani. (hegyi)
értékelés:
Köszönöm Zsolt az értékelést!
Beszélgettünk is erről a felfele nyitottságról, Ágnes is javasolta, amely javaslatra annyit írtam, hogy értem, és látom, úgy is működik amit elképzeltem, mégpedig a perspektíva a fényforrás felé. Beküldjem vágva ismét? Van annak értelme, vagy elég hogy értem, és megígérem, hogy megvágom itthon :))
Üdv. István