Önportré arc nélkül

Önportré arc nélkül

„A fotók azt mondják: boldog voltál, s el akartad kapni ezt a pillanatot. Azt mondják, hogy annyira fontos voltál nekem, hogy mindent félbehagytam, és jöttelek téged nézni.”

Üdvözlünk a Látszótéren, Ivett, ez nekem tetszik! Az, hogy ez valami furcsa rituális tánc, vagy fényképezés, vagy szemvizsgálat, vagy önvizsgálat, mindegy is, dinamikus ezekkel a fényekkel, a sziluettel, el tudom képzelni a következő pillanatot is, visz a mese, jó a leirat is, benne van a képben, szóval hajrá, várjuk a folytatást! (hegyi)
értékelés:    

Hozzászólások

Ivett kedves Tőled, de nem mondtam ám, hogy ez nem tetszik. Csak én általában ilyen nyüzsgős vagyok, hogy mindig mindent továbbgondolok, ha kell, ha nem. :)

Kedves Hozzászólók!
Köszönöm az értékeléseket. Igen, két fényképezőgéppel dolgoztam :)
A felfelé fotózásról sejtettem, hogy sokan túl tárgyilagosan fogják nézni, és nem értik majd, mi érdekes lehetett a plafonon, hogy le akarom kapni. Hát elárulom, nagyon szép plafonunk van, világos sárgás. De semmi esetre sem fotóznám le. Ezzel a beállítással inkább csak sejtetni akartam, csodálkozni azon, ami távol van, a karjaimmal pedig irányítok és védem is magam - így adott ez a póz a képnek, és nekem is valamiféle intim jelleget.
Én is gondolkoztam a mélységélességen, mert első ránézésre tényleg zavaró lehet az a fránya ablak, és mégse értettem, miért gondolom azt, hogy jól áll a képnek. Úgy éreztem, hogy mivel másfél ablak van a háttérben a házon, épp olyan, mintha az két szem lenne, őrködő, vagy leselkedő szemek.
Zoltán! Köszönöm az észrevételeket, de én most nem akartam túl steril képet készíteni. Lehet, hogy tovább gondolom még ezt a képet, és kicsit egyértelműbben komponálok. Azt a képet Neked fogom ajánlani, hátha az jobban tetszik majd :)

Kedves Ivett! Üdv köztünk, a Téren. Nagy kópé vagy te, hogy ilyen sokáig nézeted velünk a képet, hisz tele van rejtéllyel. Már csak attól is, hogy te mintha felfele fotóznál, és mi mégis szemből látunk téged. Cseles. Várom a továbbiakat.

Hello!

Istvánnal ellentétben nem láttam bele ilyen tartalmakat.. de mindenesetre elgondolkodtatott és ez csak jót jelent (vagy nem:)

Érdekes a póz az igaz, tegyük fel hogy gép van a kezedben, mi más is lenne :) és akkor felmerül a kétely, hogy vajon a fejeden van a gép vagy fel fele nézel a gép(pel)be? Ha utóbbi akkor a megismerés erős korlátját jelentheti az a tény hogy benn vagy a házban (nézed, fotozod a plafont) a biztonságban, tehát vagy egy a jeleneteket külső szemlélője lennél aka dokumentatív szerepben, behatárolva vagy leküzdhetetlen gátokkal bajlódó lény...
Abban az esetben hogy ha a fejeden van az apparát akkor ezt mintha korona lenne ruháznád magadra? vagy egy prózaibb megközelítéssel - mi mint nézők fenyegetünk téged egy virtuális 'lőfegyverrel' a kezünkben és ennek hatására adód meg magad?

Nem tudom mennyire tudatos a testtartás és mit szeretnél ezzel sugallni de nekem ezek jöttek le illetve sodortak bizonytalanságba a képed láttán..

Mint tér biztonságot, beburkolózást sugall, a színes függönyök hasonló személyiséggel, ugyanakkor a leengedett de nyitott redőny (amit támogat a függöny közti 'szabad' sáv) egy bezártságot, ill a puha meleg rejtek biztonságát sejteti elzárva a zord külvilágtól.

nem elemeztem csak probáltam feltárni.. de mindegy, a lényeg hogy üdv itt!
d

Szia Ivett! A kép ötlete tetszik, nagyon jó ez a rajzos háttér a redőny ritmusaival. :)

Pár észrevétel ha nem haragszol meg érte, tekintsd magánvéleménynek: a jobb szélén kicsit még ráhúznám a függönyt a redőnyre, és ott talán le is nyesném a redőnyös részeket. Így arányosabb helyre csúszna az árnyékod. A bal széle érdekes nagyon. Szuper az az áttetsző vöröses függőny, nagyszerűen oldja meg a kép zárását, így a redőnycsíkok harsogó kontrasztját nem vágja el szembántóan a kép széle. Azért én az utolsó függőnyredőnél vágnék, mert az a visszavilágosodó, keskeny csík már nem kellene. Hasonló okokból nekem nem kellene a párkányon a fénycsík alatti sötét rész.

Az a fránya ablak ott a szembe levő házon nyilván nem a te problémád, hanem adottság. Magamat ismerve lehet megpróbáltam volna jobban életlenre venni, kihelyezkedni, lezsírpapírozni az ablakot, mifene. Nem tudom milyen géped van, így lehet életlenre venni nem tudnád a szembeházat. :)

Nagyon kellemes ez a meleg, közel monokróm tónusvilág, barátságos hangulatot teremt.

Tudom, talán túlzásba vettem a szétszedését a képnek, és igen minden más által szétszedett kép márt másik kép, -- de ettől ez nagyszerű bemutatkozó kép, és nagyon jó az ötlet!

Kedves Ivett!

Üdvözöllek! Mivel első hozzászóló vagyok,szerintem mondhatom bátran mindenki nevében, hogy érezd jól magad itt!

A fotóról: érdekes beállás. Nekem úgy tűnik, mintha felfele fotóznál. Persze ez lehet, ha pl. két fényképezővel készítetted a képet, vagy dupla tükörrel... de nem akarom én a technikát boncolgatni, hanem a benyomásaimat elmondani. Első ránézésre azt gondolom, hogy gyakorlott fotós vagy, a technikát biztosan jól ismered. A képi elemek miatt, a kép a képben, az arányosítások miatt azt hiszem, hogy nem csak a technikát ismered. Nem hiszem, hogy véletlen ez a megjelenés. Nekem arról beszél a kép, hogy a fotózás több neked mint hobbi. Ezt súgja a fejed felé emelt gép is - aminek motivációja talán a sziluett - de nem igazán hiszek a véletlenekben... Ha ez nem lenne így (nem lenne ilyen fontos), akár oldalról is fotózhattad volna magad. Vagy ahogy mindenki egyszer megoldja magáról, a fényképező mögé bújva takarja az arcát. Mást még jelenleg nem tudok kivenni a fotódról. Az idézetet re rákerestem, mert nem ismertem, és ezer helyen láton a neten, de mintha senki nem tudná kitől, honnan származik... Nem nyomoztam tovább. :))
Én így gondolkodtam, és így éreztem fotód nézegetve.

Üdv. István

Új hozzászólás