Készen állok az indulásra... lesz ami lesz:)

Kedves Laci, üdvözlünk a suliban. Nagyon örülünk a képednek, bennem azért mégicsak fölvetődik hogy a maga natúrájában ott van az a varázskéz, az önkéz, az alkotó keze, amely védőn átöleli ezt a klasszikus fényképezőgépet, és ezen a kézen ott van egy karperec, ami erősíti a térbeliséget, mégis a kép középső szakaszában, ahol véleményem szerint fontos dolgok vannak, ott valahol káosz van a sötéteknél. Nem azért, mert el kéne különülnie a dolgoknak, hanem így ez a rész jobban síkra redukálódik, mint például a test boltozatai, amit a karperec is megerősít - ezt jól láttad meg. Miközben a bőr redőiből is sejteni lehet részletet, itt az alsó szakaszban eltűnik a tér. Ez azért érdekes, mert nincs eldöntve, hogy a sík ritmikájával foglalkozom, vagy a tér és perspektíva játékát figyelem. A kéz előrenyúlása egy klasszikus perspektíva játék, ezt a sötétek nem segítik elő. Itt az első részben akár lehetett volna valami extrém közeli dolgot elhelyezni, akár életlenül is, hogy a teret megmutasd. Tehát kérdés, hogy a tónusok formák, vagy a tér játéka a fontos. (szőke)
értékelés: