Menne ha tudna de örökre bezárva maradt otthonától sok-sok kilométerrel. Nem tud mást csinálni csak várni...

Egy leirat is tartozik a képhez, amely tulajdonképpen az alkotóról, az alkotó lelkiállapotáról szól. Arról a fajta érzelmi hangulatról, amelyben talán a Dezső mostanában él. Nyilvánvalóan azért küldünk képeket, mert szeretnénk, hogyha képeinken keresztül ismernének bennünket, beszélnének velünk, foglalkoznának velünk, tehát ezek mindig valamiféle vallomások. Talán őszi időszakban készült a kép, ahol ezen a nagyon szép papagájon, a vörös tollain jelen van a fény, és mögötte csak foltocskákban sejthetőek a fák, a levelek. Ugyanakkor én nem tudom ezt ilyen szinten összekapcsolni a leirattal vagy az ötös lecke vágy kategóriával, még ha akarnám se, amit látok a képen. Ez a kép egy állatkertben vagy valahol egy madárketrecben, egy madarat ábrázol, és sajnos azt kell hogy mondjam, hogy ennyi. Mert hogyha ez a madár szabadon lenne, mint ahogy Argentínában az Iguazunál, valószínűleg ugyanez a mozdulat és ugyanez az állapot látszódna rajta. Ezért azt szeretném javasolni a Dezsőnek, hogy mindazt a létállapotot, amely sejlik a leiratból, azt ugyanúgy fontosnak tartom, hogy ezeket próbálja kifejezni, de meg kellene találni hozzá a formát, a helyzeteket, amelyek nem ennyire kimódoltak. Itt most véleményem szerint nem tud összekapcsolódni a verbális üzenet, a filozófiai üzenet, és a képi látvány. Tehát én visszaadnám az ötös lecke vágy képet ismétlésre. (szőke)