Hát, ez a kép áldozatul esett annak, hogy egy jó témát túlgondolunk. Majális. Szinyei Merse Pál is eszünkbe juthat, vagy a szoci sör-virsli, sok minden, de ez amit látok, nincs képileg kötve semmi olyannal, ami a néző számára dekódolható. Nyilván, ha képsor lenne, még akár bele is férhetne egynek, más kérdés, hogy a kompozíció így megáll-e, és hogy mi a franc van a horizonttal, de önállóan nem mond semmit erről. És miért túlgondolás? Mert előbb tessen megcsinálni egy unalmasnak gondolt, szokványos képriportot a majálisról (lesznek más események, tessen gyúrni rá, ahogy a bicós képsornál mondtam), aztán a következő lépés lehet ha az megvan, hogy akkor ha egy képbe kell belesűríteni egy ünnepet, azt hogy oldod meg, és ha ez is megvan, akkor lehet keresni kezdeni a szokványtól eltérő látásmódot. Nem megspórolhatóak ezek a lépések, mert csak akkor lesz fogalmunk arról, hogy mit lehet máshogy csinálni, mint azt szokás, ha a szokásost már kisujjból kirázzuk. Emellett az is szól, hogy azt a fontos kérdést, amit minden kép elkészítése előtt fel tegyünk magunknak, hogy adott dologról én magam mit gondolok, mi a véleményem, szóval ezt a kérdést akkor tudjuk jól megválaszolni, ha tudjuk viszonyrendszerbe helyezni, azaz tudjuk, hogy mihez képest gondolunk valamit valamiről. (hegyi)