Réka

Abszolút jól érthető és dekódolható az üzenet, az a helyzet, amikor a gyerek rácsodálkozik a természetre, ahogy tartja a kezében a pillangót, aki ugyanúgy fél ettől a helyzettől, mint a szereplő, de azért odaszállt, ismerkedik. Nyilván ennek vannak biológiai megfejtései is, hogy az izzadtság, a kipárolgásunk, izgalmas lehet ennek a kis állatkának, de hát a mi nézőpontunkból a csoda, ami megtörténik, az addig jó, amíg nem az ilyen „földhöz ragadt” megoldásokat keressük, hanem hagyjuk, hogy ezek a pillanatok hatásukkal lenyűgözzenek minket. Nyilvánvaló, hogy egy ilyen helyzet nem tart örökké, nehezen megfogható, ezért amit most mondani fogok, az nagyon nagy mértékben a szerencsétől is függ, hogy megoldható-e, hogy azért jó lenne a modellből valamennyit kapni. Ez a fölső gépállás ez nagyon a felnőtt nézőpontja. Ezt nagyon sokszor elmondtam már más elemzéseknél, hogy amikor gyereket fotózunk, célszerű az ő magasságát megtalálni, és abból a nézőpontból megoldani a fényképet, mert ez így most a nézőt kívülállóként hagyja szemlélni ezt a történetet, nem kerülünk bele abba a világba, amibe ez a kislány van az ő lepkéjével. Azért nem, mert a felnőtt nézi ezt a gyereket. (hegyi)
értékelés: