a próbafülkében...

Egy olyan profilból készült fotográfiát látunk, ahol nyilvánvalóan az alkotó a kezében lévő fényképezőgéppel valamiféle tükröződés kihasználásával tudott ilyen irányból magáról egy egész alakos képet készíteni, de maga az a helyzet, ahol ez létrejöhetett az igazándiból csak a kép címéből válik értelmezhetővé, hogy ez valószínűsíthetően valamilyen próbafülke, valamilyen, akár ruhapróba előtti, vagy utáni helyzet lehet. De még ebben sem lehetünk 100 százalékig biztosak, mert akár ez lehet valamilyen színpadi öltöző, vagy valami más helyzet is. Mivelhogy ennyire bizonytalanul mondom ezt a megfejtést, tehát valószínűsítem, hogy azért az átlagnéző sem biztos, hogy teljesen egyértelműen meg tudja fejteni azt, hogy itt tulajdonképpen mi történik. Miközben nyilvánvalóan, hogy az önmegmutatás az önmegismerés feladatkörében az a kép valószínű valamiért fontos Ágnesnek, csak igazándiból hozzám nem nagyon jut most el az, hogy ez a kép miért készült el, mit szeretne mondani, mért fontos ez a nagyon erős kiégett, haránt fehér csík. Miért fontos az, hogy a modell ennyire kettészabja saját magát? Mi ebből az esetlegesség, amit a technika, vagy a hely korlátozott és mi az, ami tudatos döntés? Itt úgy tűnik nekem, hogy készült egy kép valamilyen belső indíttatásból, de ez a belső indíttatás nem válik az néző számára világossá, nem értelmezhető, hogy mi történik. Úgyhogy én ezt a képet áttenném a szorgalmiba. (szőke-hegyi)