Az a kérdés, ami bennem rögtön felmerült, hogy mitől ünnep ez? A terítőtől, mézeskalácstól, tányértól? Mi az ami nekem itt az ünnepre kellene, hogy utaljon? Mutatsz egy álló képformát, de ezzel, hogy ez egy állóképforma lesz, megint egy nagyon kis mélységélességgel dolgozva, elmossuk a hátteret. Ettől még a háttér formailag jelen van és ezekben a formákban felerősödik a formák és a tónusok által létrehozott dinamika. Magyarán, kopog az ott hátul elég rendesen és ez a kopogás nem ad konkrét üzenetet. Ha ez egy fekvő kép lenne, akkor esetleg lehetne egy viszonyrendszert kialakítani azzal, hogy ami most itt a képen ezzel a tányérral és mézeskaláccsal történik, az hogy viszonyul magához az ünnephez. Például be lehetne kapcsolni olyan tárgyakat, amelyek konkrétabban tudnak üzenetet kapcsolni ehhez az egészhez. És még egy dolog. Hiába ez a nagyon kicsi mélységélesség, nem biztos, hogy ez fogja megteremteni a személyességét a képnek. Tehát én a Zolit keresem ezen a képen. Nem tudom, hogy itt most miről akar ez a kép szólni. A cím arra próbál utalni, hogy ez egy olyan elmélázó helyzet, amikor belefáradunk egy kicsit az ünnepi készülődésbe, közben már ott van a már majdnem a gőzölgő húsleves az asztalon, éppen letöttyedtünk a székre és várjuk azt, hogy megtörténjen a csoda. Igen ám, de ezt most nem biztos, hogy a cím nélkül maga a kép is alátámasztja. Az élesség megválasztásánál is ezért kérdés a kérdés, mert most a villa az éles. De miért a villára fókuszáltunk? Vagy már nem fontos az ünnep? Erre azért egy konkrétabb utalás is kell, nem elég a cím. Ahhoz, hogy ezt az egészet magyarázza, a képnek ezt sokkal erősebben kell megjelenítenie. A cím midig finomít egy kicsit, orientálhat, de önmagában nem elég. Tehát kell ide valami, amitől ez az egész beindul: sztori. (hegyi)
értékelés: