Rózsaszin hullámok
Ágnes ágyban, párnák közt.

Én ezt a képet nagyon szeretem. Azért szeretem, mert nem az a célja az alkotónak, hogy valami szerkesztett képzőművészeti munkát, ötleteket küldjön nekünk, nézhetne itt a kismaci a rózsaszín paplan fölött, itt a piros kis gomb után és ez a tér, ez a perspektivikus tér még jobban szaladhatna be valahova, a begrmanni tükrök mélyére, ahol egy pillanatra látjuk a fotóst az ágyában a fehér ágytámla előtt, a piros varrott falvédő mellett. A kép azért fontos, mert őszinte és esendő üzenet, hogy nézzétek, itt lakom, ez az én kis birodalmam, nézzetek rám, figyeljetek rám. Ez egy személyes, és nem kreált, nem színpadi helyzet, intim és beszédes szituáció, arról az állapotról, ami az ember gondolataiban, egyedüllétében jelen van, az ágyban fekvés, a felébredések, az elalvások azok mindig azok az időszakok, amikor csak 10-20 percig, vagy akár félóráig is, attól függően, hogy milyenek az életkörülményei, használhat az ember arra, hogy végiggondolja az életében végbemenő lépéshelyzeteket. Majdnem olyan az európai embernek az ágy, mint egy ilyen meditációs helyszín, így akár ez a lecke akár a vasárnap hajnal kategóriában is lehetne, és én ezt a képet jónak tartom, bár nagyon sokat lehetne mondani, fölróni neki, a könyvszekrény szélétől az ajtóig, vagy a fényekig, de nem hiszem, hogy ennél a képnél ilyesmit kellene keresni, mert nem ez a célja, nem erről szól. Ez egy levél, egy üzenet, kézzel írva, a maga bizonytalan betűformáival; itt élek, így élek, az a kicsi parányi pont az vagyok én ebben a térben. És így értelmezve én három disznót adok erre a képre és várom az Ágnes további munkáit. (szőke)
értékelés:

Hozzászólások

Nagyon barátságos, szeretnivaló szobád van.
Tetszenek a bútorok, a színek... és az a falvédő!!
Szééép!

Dani-- kössz az elmesélést, ezennel odaadom a képet neked.
Többiek: Hajrá!

Kedvet kaptam egy ön-tükör-képhez. Hamarosan küldüm, és jelezném a t. szerkesztőségnek, hogy ez az első leckékkel egyenértékű lehet, ha az ember fia/lánya komolyan veszi.

No hát ha csak erről van szó, édes fiam, rendezzünk neked egy olyan tábort, ahol minden arra járó szegénylegénynek és királykisasszonynak van egy ilyen lyukas doboza és csak akkor kap vacsorát, ha reggeltől estig vagy kikeres egy vagon lencse közül egy konkáv lencsét, ami véletlen közékeveredett, vagy elkészít hetvenhét képet a királynőnek.
Oszt akkor lesz hetedhét országra szóló vigasság és még túró is kerül a túroscsuszára.

egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kisfiú akinek iskolába kellett járnia, hogy gulyássá válhasson. merthogy ez a kisfiú juhásznak született, de ő gulyássá szeretett volna válni. elindult hát, hogy iskolát keressen magának. talált is hamarosan egyet ahol azt mondták neki négy esztendő alatt kitanulhatja a mesterséget. volt ebben az iskolában hét ajtó, megmutatták neki a hat ajtó mögött az elsajátítható ismereteket. az első két ajtó mögött megtanulta hogyan kell bánni a disznókkal, a második két ajtó mögött megtanulta hogyan bánhat a bárányokkal, a harmadik ajtó mögött a tehenekkel tanították meg bánni, de a hetedik ajtó mögé nem vitték be. azt mondták neki, hogy annak az ajtónak a kulcsa el van rejtve egy helyen ahol a madár sem jár és neki magának kell azt megszereznie ahhoz, hogy bejuthasson és megtanuljon a paripákkal bánni. erre kerek egy esztendeje maradt mivel a másik hat ajtó mögött fél- fél évig tanonckodott. ej, elkeseredett a fiúcska erősen mert nem tudta merre van az a hely ahol még a madár sem jár. de mit volt mit tenni az idő sürgette, így nyakába akasztotta a tarisznyáját és elindult szerencsét próbálni. ment mendegélt egyszer eljutott egy helyre amit úgy hívtak csendország. hát ez az ország olyan fura volt hogy bárhogyan is próbált zajongani az ember nem voltak hangok. na megy nagy sebbel lobbal a fiúcska a királyhoz, hogy megkérdezze van-e az ő országában madár? a király fogadta is és miután meghallgatta a történetét - mert a király ott bizony mindent hallott akkor is ha nem voltak hangok, sőt őneki még olyan hangja is volt amit csak az hallott meg akinek mondta - útnak eresztette azzal, hogy náluk ugyan vannak madarak csak hangjuk nincsen, de a szomszéd ország tükörország és ott szerinte nincsenek madarak. no ment nagy boldogan a kis juhászlegény, hogy megkeresse tükörország királynőjét, merthogy ott meg királynő volt. ebbe az országba úgy tudott bemenni a fiúcska, hogy a határán egy tükör volt ami nem tükrözött semmit és azon kellett belépni. ahogy belépett a kisfiú hát lássatok csodát mindenhol csak önmagát látta tükröződni mert abban az országban minden és mindenki tükörből volt. ment hát a legény a királynőhöz megkérdezni vannak-e az országában madarak. fogadta is a királynő boldogan mert olyan ritkán jöttek hozzá látogatóba. meghallgatta a történetét és szomorúan mondta, hogy bizony neki vannak ám madarai csak tükörből vannak. ej bánkódott a kis juhász, de a királynő nem bírt betelni vele. ahogy ott szomorkodott a legény egyre csak körülugrálta, hogy neki, hogy tetszik a tarisznyája színe meg a szakadt nadrágja színe meg a bőre színe meg a haja színe... hogy ő mit meg nem adna ha gyakrabban látná eszeket a színeket, mert az ő országában mindennek olyan színe van amit elé raknak, de mivel minden előtt csak ugyan olyan tükröződő dolgok vannak hát semminek nincsen színe. no a legény rá unt erre és mondja, hogy ő menne tovább keresni azt a helyet ahol a madár se jár mert neki ez bizony sürgős. na akkor elszomorodik a királynő is és mondja, hogy ő bizony tudja hol van az a hely csak nem akarta elmondani mert ha egyszer az ő országából valaki odamegy az már nem jöhet vissza és ő pedig azt szeretné ha a legény nála maradna juhásznak, hogy minden nap nézegethesse a ruhája színét. no a legénynek sem kellett több elmondta, hogy ott ahonnan ő jön bizony nemcsak neki, de mindenek nagyon szép színe van a fáknak az égnek a királyoknak, királynőknek, de még színes tükröket is gyártanak. megörül erre a királynő és ad a fiúcskának egy fényképezőgépet, hogy ha azzal lefotózza magát egy tükörben akkor mindent amit a képen látni azt ő is látni fogja ott az ő országában. ezután elmondta a juhásznak hogy juthat el oda a hol a madár se jár. ej meglepődött a fiúcska mert azt nem gondolta volna, hogy oda csak álmában tud menni pedig így mikor ezt megtudta elismerte, hogy bár minden éjjel álmodik ő még sosem látott álomországban madarat. no megvackolt magának egy fa alatt és nagy gyorsan álomba szenderült.
ahogy felébred álomországban látja, hogy a fényképezőgép amit a királynőtől kapott egy egyszerű dobozzá változott amin egy kis lyuk volt csak, ahonnan a doboz túloldalára vetítődött a kép fejjel lefelé. no azért gondolta megcsinálja mit ígért ment is gyorsan keresett egy tükröt és letette elé a dobozt. hát megszólalt a tükörből a királynő és köszöni szépen, hogy láthatja milyen szép a világ, de hogy ő ezzel nem tud betelni, megkérné a fiúcskát gyűjtsön neki még 1000 ilyen képeket és tegye bele a dobozba mert akkor ő is láthatja. a kis juhász legény ebbe bele is ment csak előbb elment álomország királyához és elkérte a hetedik szoba kulcsát. ahogy visszament az iskolába menne is tanulni a hetedik szobába, de a tanárai útját állják és mondják neki, hogy nem úgy van az elébb a királynőnek tett ígéretét kell teljesítenie mert addig nem fogja nyitni a kulcs az ajtót amíg az ígértei egy királyhoz kötik. no neki is állt a kis juhász gyűjtögetni szorgosan. még egy másik - kiskondás képző - iskolába is beiratkozott, hogy hátha az osztálytársai is segítenek neki. ma is gyűjti a képeket ha meg nem hallt. aki nem hiszi járjon utána. vagy ha nagyon akarja elmondom az igazat, de az unalmas egy történet.
:)

Kosz az erdeklodest, a velemenyeket.
Szerintem is egesz nagy batorsagom van, hogy ennyire beengedlek magamhoz, de most igy dontottem. remelem nem fogom megbanni....

Dani--- odaadom a kepet, ha elmeseled nekem, hogy miert is gyujtod te az ilyen kepeket? mire jo ez neked?

én már restellem ezt minden ilyen képhez bejegyezni, de van nekem egy ilyen dilim: http://noonecanstopus.blogspot.com/2008/...
szóval, ha úgy érzed ez a kép nem csak az estiskola ágy leckéjére jó akkor szeretném felhasználni. megértem ha nemet mondasz merthogy eléggé személyes a légkör amibe bevisz ez a kép (meg emúgyis megértem ha valaki egy ilyen gyűjtésben nem akar benne lenni), de gondolj arra, hogy ha jól tudom az estiskola látogatottsága napi 4000 körül van.
:)

ez egy tök jó kép, mind színügyileg mind tartalmilag és komolyan, tök jó mikor így benézhetek olyan helyekre amikbe avalós életben nem. ez a rengeteg könyv arról árulkodik, hogy a szoba úrnője egy olvasott lány, és érdekes, mert ezeke a könyvek melegségel töltik meg a teret így azt gondolom, hogy téged is. a tükörben még visszanézel agépeddel együtt, de ti ár csak ilyen háttértáncosként vagytok jelen mégis minden rólad szól. szép

Új hozzászólás