Előtérben Juci néni, háttérben Elemér.

Korniss Péternek a munkái jutnak eszembe, persze ő ennél fegyelmezettebb volt, az ő eddigi munkáinál és szinte műtermi beállításokat hozott ilyen szobabelsőknél, és nagyon ügyelt arra, hogy minden egyes pont, helyzet a helyén legyen, de mégis, ezen a képen ugyanezt a fajta értékmentési szándékot lehet látni, még ha más eszközökkel is dolgozik az alkotó. Ugyanis nagyon fontos részleteket látunk a képen, és nagyon érdekes a kamera pozíciója, mert mintha ki lenne vasalva két dimenzióba az egész történet, a háttérben lévő faliszőnyeg és rajta a kisvirág, a cserépkályha, a falon lévő családi portré, Elemér, aki ott ül a háttérben, és Juci néni, aki bemozdul a képbe, és pont ő dinamizálja is ezzel ezt a teret, és nagyon jó látni, hogy a kettőjük mérete miatt mégiscsak visszakerül ez a perspektíva ami a gép helyzetének a megválasztásánál az alkotó kivasalt, mintha az ágy pl. nem egy ágy lenne, hanem a szőnyeg folytatása, egyszóval nagyon érdekesek ezek a pvc-ből készített, ragasztással díszített falicsempék, a rongyszőnyeg, a cserépkályha előtti parázsfogó, ez a... nem látom pontosan mi lehet, ajtó talán, vagy TV, a tetején valami kisvirág, ezt párologtatónak szokták, emlékszem, gyerekkoromban, Ágfalván laktunk, ez egy határőrfalu, és olyan cserépkályhák voltak, hogy két szobát fűtött egyszerre, és a tetején volt ilyen rés, és onnan lehetett tudni, hogy még a szüleim fent vannak, és néznek valami filmet, még fekete-fehér TV volt, és az átszűrődő kékes fényből meg a hangokból próbálta az ember kitalálni, hogy mit nézhetnek, amit nekem nem szabad, de akkoriban még nem voltak olyan filmek – de, a Belfegor, az is volt, meg az az olasz, akiről Fellini csinált filmeket, aki mindig mesélt, - ott volt ilyen párologtató, amit apám néha megtöltött vízzel, talán telenként egyszer, tehát nagyon köszönjük ezt a képet, mert egy nagyon dinamikus kép, történet, és érezni a konyhaszagot rajta. (szőke-hegyi)
értékelés: