Szabadság

Szeretném felhívni az elemzésben is a figyelmet Aureliano írásművére, ami abszolút jól rímel Csősz világára is, és ráadásul azt a fajta líraiságot, ami ennél a képnél jelen van, humorba tudja oldani. Köszönöm Aurelianonak. A kompozíció abszolút rendben van, én magam kicsit kevésbé kedvelem a panoráma felé hajló képformákat, ez a 16-9 szerintem a fotográfiától idegen, de tudom, hogy a fényképezőgép-gyártók imádnak egyszerre két dolognak is megfelelni, mert azt hiszik, hogy az ember úgy működik, hogy szereti az ilyen kompakt tárgyakat, hogy fényképezni is tudjak vele, meg filmezni is. Szerintem a két dolog csak technikában tartozik össze, megközelítésben nem. Ez most egy ilyen kompozíció, így is elfogadom, és a képcím, a téma, és amit látunk, egységben van. Ha Gergő egy kicsit lejjebb guggol, akkor talán az arányok megváltoznak. Ennél a képnél a távolság miatt kevesebbet változnak az arányok, de azért valamennyit itt is változtak volna az alakok. Nem lennének ennyire a horizontra beleapplikálódva. (hegyi)
értékelés:

Hozzászólások

Ráhibáztam. A hozzászólásból viszont azt olvastam elsőre: Nagy respekt Aurelianonak, a “LatoRnak”, és ez tetszett is, mondjuk a bal lator pár ezer év múlva feltámad, és elmeséli, igazából hogy volt ... de aztán rájöttem, csak azt írtad ékezetek nélkül, hogy "Látónak".

Kosz az ertekelest, kosz a komment(ek)et, a formatum az en "ollom" muve, lent kicsit sok volt a viz, illetve igy feszesebbnek ereztem...DE ami a lenyeg: Nagy respekt Aurelianonak, a "Latonak". 30 ev balatoni Letezes utan sem vagtam volna ra, h Szantod-rev...Plane nem igy...:D

A kép is tetszik, de Aureliano kis dolgozata, szerintem mestermű. Ezek az írások, nagyszerűen színesítik az Estiskola palettáját!

Történt egyszer, a csodálatos kenyérszaporítás után, de még Kafarnaum előtt, hogy Jézus Szántódon járt a révnél, illetve dehogyis, hiszen akkor még nem volt komp, a Balaton is csak egy tó volt, ahol a későbbi hurkás-lángosos helyén, illetve azzal szemben horgászok ültek kis kinyitható kempingszékeiken, illetve dehogyis kemping, akkor még nem volt ilyesmi, szóval ott állt az a galileai ember mezítláb, a víz sima volt és olajosan fénylő, körülötte csönd, csak a halak csobbantak néha és akkor nagyon óvatosan széttárta a karjait és az egyik lábával a vízre lépett, aztán a másikkal is, a horgászó ember kiáltott neki, de mintha nem hallaná, aztán mégis visszakiáltott: ne féljetek, én vagyok, a horgász meg értetlenül: één? de ekkorra már Jézus elsüllyedt, mire a horgász ijedten odakapott a botjával, egy Nevis Esprit Catfish harcsázó bot volt, illetve miket is beszélek, nyilván inkább egy olajfából készült, sötét barna színû bot lehetett, két és fél méter hosszú, ugyanannyi centi átmérőjű, a horgász csak nyújtogatta de akkor már jött is az az ember, csuromvíz volt a palástja arannyal és drágakövekkel borítva, illetve hogy is lett volna olyan, inkább egyszerű, színtelen, durva vászonköpenynek mondanám, és szemrehányóan mondta a horgásznak: kicsiny hitű, miért kételkedtél?, és átnyújtott neki egy rekorder harcsát, legalább 100 kilós volt, vagyishogy talán csak egy fél tálentum, ami harminc mina, vagy másképpen 1800 sékel, a szájában egy ezüstpénzzel, és azt mondta Jézus a horgásznak, vedd ezt az ezüstpénzt, és add oda nekik értem és érted, mire a horgász: értem, de nem értette, pedig egyszerű, szabadok vagyunk a jóra, így történ minden, doktor úr, szóról szóra.

Új hozzászólás