Nagyon ismerős a kép első ránézésre... És nekem ez a fotó jól működik, olyan jó helyen van minden. Amire kíváncsi vagyok majd Zsolt elemzéséből az a mélységélesség, mert nekem így tetszik, hogy az alsó ajkad kis redőin van a fókusz, és a többi szépen kisimul, de mindig bizonytalan vagyok... (Ahogy a régi vicc mondja: Doktor úr, doktor úr, olyan bizonytalan vagyok mindig! ...vagy mégsem? :) A lényeg, hogy az önkontrol miatt érdekel, hogy vajon ezekkel az eszközökkel adódna itt más, vagy jól gondolom, hogy ez egy jó megoldás (és nem csak a leckére...)

Jaj, és már tudom, hogy honnan van emlékképem... :)) A réges-régi szabólászlós kékfényben így takarták ki a riportalanyokat, és ha azok izegtek-mozogtak, minduntalan kimentek a látómezőből :)) Na az ugrott be... Onnan meg a Kis Valentinó... (nahát, én is hova nem kalandozom...)
Eddig is tetszett, most mégjobban:)

Igen, ez azért sejthető volt. :) Nekem mindkettőben volt valami bánat-öröm határon lebegő sevelesenélküle hangulat, de lehet csak félreértelmezlek.

Tulképpen azzal próbáltam kísérletezni, amit Zsolt mindig mond elemzésekben, hogy takard le a szemét, nézd meg a száját, takard le a száját, nézd meg a szemét. Ez alapján próbáltam a Szem és a Száj c. képet elkészíteni.

És nem fáj a fejed? Szerintem Ányesz inkább szólj, és akkor nem fog fájni... Valamiért ez jutott erről az eszembe. :)